Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

IX. MUNKAÜGY

Bár a munkavállalók hosszabb ideig tartó munkára nem szívesen vállalkoztak, azonban az aratási és cséplési munkákhoz a kenyérgabona-szükségletük biztosítása érdekében szívesebben szerződtek le. Jó kereseti lehetőséget nyújtott a vármegye területén megindult hídépítési, fakitermelési munka is. A hídépítési munka 400—500 munkásnak adott megélhetési lehetőséget. A jelzett munkánál a napszámosok június hónapban 7,50 P, december hónapban már 1161 P-s órabér mellett dolgoztak. SZOCIÁLIS VISZONYOK A munkásság szociális helyzete a jó kereseti lehetőségek dacára sem javult. A munkabérek emelkedése nem tudott lépést tartani az árak emelkedésével. Különösen sok panaszra adott okot a munkások ruha- és lábbelihiánya. Az említett cikkeket a munkásság beszerezni nem tudta, a lábbeli és a ruha szinte megfizethetetlen volt. A munkaadók gazdasági alkalmazottaik ruha- és lábbelijárandóságait kiszolgáltatni nem tudták, vagy legalábbis nagy nehézségek árán. A gazdák csak a feketepiacon, terményért vagy élelmiszerért tudták beszerezni az alkalmazottaiknak járó lábbelit és ruhát. A munkásság táplálkozása sok kívánnivalót hagy maga után. A magyar munkás étrendjében mindig szereplő szalonna nagyon is hiányzott, a másik népélelmezési cikk is: a burgonya. Valamivel jobb helyzetben voltak az alkalmi bérmunkásoknál a konvenciós és a bentkosztos gazdasági alkalmazottak. Ezeknek élelmezése és táplálkozása kielégítőbb volt, különösen akkor, ha a gazda alkalmazottjának tehéntartást vagy legalábbis tejjárandóságot biztosított. A munkásság, de különösen a gazdasági alkalmazottak lakásviszonyai még mindig nem a legmegnyugtatóbbak, különösen a bentkosztos gazdasági alkalmazottak elhelyezése kifogásolható. E tekintetben megnyugtató megoldás az lenne, ha a gazda bentkosztos alkalmazottjának is elkülönített férő- és hálóhelyet tudna biztosítani. MUNKAERKÖLCSI HELYZET A háborús helyzet okozta gazdasági válság és leromlás a munkamorál terén is éreztette hatását. A munkaerkölcs tovább romlott. A legtöbb munkás munkáját nem azzal a becsületérzéssel végezte, amelyet a munkaadók annyira óhajtanak. A munkaadók a változott viszonyoknak megfelelően több megértéssel és elnézéssel kezelik munkásaikat, azonban még így is ki vannak téve, hogy a leszerződött munkás munkahelyét önkényesen elhagyja. A munkavállalási kedv az elmúlt évben általában lanyha volt, csak annyit dolgozott a legtöbb munkás, hogy megélhetését máról holnapra biztosítsa.