Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
IX. MUNKAÜGY
ennek, mint a többi mezőgazdasági termelés zavartalanságát biztosító rendeletnek a végrehajtása és a gyakorlatba való átültetése sok kívánnivalót hagyott maga után, főleg azért, mert az alsó fokú szervek nem állottak hivatásuk magaslatán. A munkaerő-ellátás megszervezése és legfontosabb tennivalóinak ellátására hivatott szerv, a termelési bizottság csak néhány községben tudott eredményes munkát kifejteni. A mezőgazdasági munkaerő biztosítása és tervszerű felhasználása érdekében a vármegyei gazdasági felügyelőség a 100 200/1945. IX. FM sz. rendeletnek 2 megfelelően a vármegye területére vonatkozóan számba vette a munkaerő-szükségletet és ennek kielégítésére rendelkezésre álló munkaerőket. A vármegye területén mutatkozó munkáshiányt csak kismértékben enyhítette az idegen vármegyék (Pest és J. N. K. Szolnok vármegye) területéről leszerződtetett munkások száma. Fokozta a munkaerőhiányt az is, hogy a gazdaságok nem voltak a szokott létszámban éves konvenciós gazdasági alkalmazottakkal ellátva. E hiám egész évben erősen éreztette hatását, legtöbb panasz emiatt hangzott el a gazdák részéről. GAZDASÁGI MUNKAKÖZVETÍTÉS Az elmúlt évben a gazdasági munkaközvetítés tekintetében sok mulasztás történt. A felszabadulás után a 200 600/1941. FM sz. rendeletben 3 kijelölt munkaközvetítő szervek (községi elöljáróságok, polgármesteri hivatalok) feladatukat nem látták el, a gazdák munkásszükségletét meg sem kísérelték saját hatáskörükben kielégíteni. Az említett rendeletben előírt kötelességük teljesítésére a községi szervek több ízben felhívattak, azonban legtöbb esetben eredménytelenül. A községi (városi) munkaközvetítő hivatalok a legfontosabb feladatukat, a havi jelentések beküldését is elmulasztották, s így a gazdasági felügyelőség mint munkaközvetítő hivatal átfogó képet nem kapott a vármegye munkapiaci viszonyairól. (Hódmezővásárhely thj. város munkaközvetítő hivatala az elmúlt évben egy jelentést sem küldött be a munkapiaci helyzetről, bár erre több ízben felhívást kapott.) Kétségtelen, hogy a községi (városi) gazd. munkaközvetítő hivatalokat tennivalóiknak folyamatos elvégzésében megzavarta a testi munkások munkaközvetítése tárgyában 1945. augusztus hó 8-án kiadott 6490/1945. ME sz. rendelet 4 . Egyes hivatalok ugyanis a rendeletben foglaltakat úgy értelmezték, hogy a mező- és erdőgazdasági munkások közvetítése is a szakszervezetek feladata. Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely thj. város munkásai (24 000 férfi, 4000 nő és 2000 gyermek) a szabad munkapiacon általában hatósági támogatás nélkül vállaltak munkát. Bár munkaalkalom bőven volt, mégis csak rövidebb ideig tartó munkára szerződtek le, a legtöbb munkavállaló csak arra igyekezett, hogy a nyár munkák idején kenyérgabona-szükségletét biztosítsa. A munkások, ha a vármegye területén vállaltak is rövidebb-hosszabb ideig tartó mezőgazdasági munkát, arra azonban nem voltak már hajlandók, hogy idegen vármegye területére szerződjenek el.
