Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

IX. MUNKAÜGY

Mezőgazdasági éves cseléd úgyszólván nincs. A nagybirtokrendszer megszüntetésével ezek mind földhöz jutottak. A kis- és középgazdaságokban még talán kevés az éves alkalmazott, azonban ezek is inkább bentkosztos cselédek. Konvenciós éves cselédet bármilyen bér mellett sem lehet kapni. Senki nem akarja magát éves cselédnek lekötni, mivel ez idő szerint még más módon ilyen komoly lekötöttség nélkül könnyebben és többet keres, mint ha beállna éves cselédnek. Rövidebb időre leköthető munkást is alig kapni. Legtöbb esetben még napszámos munkás is csak hosszas utánjárás és hihetetlenül magas pénzbér, de leginkább csak természetbeni fizetés mellett biztosítható. Az így munkába állított munkás munkateljesítménye a hihetetlenül magas munkabér ellenére sem közelíti meg a megkívánható rendes munkateljesítményt. A mezőgazdasági munkásság általában kerüli a nehezebb, komoly munkákat, leginkább csak alkalomszerű, nagy keresetet biztosító és inkább üzleti, mint fizikai munkával járó dologgal foglalkozik. így a gazdák maguk és családtagjaik munkaerejével a legnagyobb erőfeszítéssel tudják csak a legszükségesebb munkákat elvégezni, természetesen nem mindig a kellő időben és kívánatos módon. A munkakötelezettség és munkaerkölcs megszilárdítása céljából eddig kiadott rendelkezéseket sokkal szigorúbban kellene végrehajtani, mert különben a munkakerülő embereket komoly és állandó munkára rászorítani nem lehet. Feltétlenül szükséges, hogy minden község nyilvántartást fektessen fel munkaerőlétszámáról, a mezőgazdasági munkát szigorúan ellenőrizze és hetenként igazoltassa ezeket a munkásokat, hogy mely napokat hol, mikor és milyen munkában töltötte. A munkanapjaikat igazolni nem tudókat kényszermunkára kell beosztani. A mezőgazdasággal foglalkozó munkakerülőt a jövőben támogatni semmiképpen nem lehet. Ha ezek idővel belátják, hogy a hatóság megélhetésükről nem gondoskodik és a munkakerülés miatt őket mindenből mellőzik, úgy az éhség valószínűleg jobban munkára fogja őket kényszeríteni, mint bármiféle szigorú hatósági rendelkezés. A mezőgazdasági munkakészség mostani mélypontjának sok eredője közül a legfontosabbak a következők: 1. A rendkívüli szárazság miatt beállott rossz terméskilátás. 2. A háborús viszonyok következtében beállott romlott munkaerkölcs. 3. A katonai szolgálatra bevonult és csak az utóbbi időben visszatérő nagyszámú földmívelésből élő távolléte miatt beállott súlyos kézimunkaerő-hiány. 4. A gazdák és a mezőgazdasági munkások egy része állandóan az országutakat járta és járja, feketézik, fuvarozik, mert ezáltal kevesebb fizikai munka mellett sokkal nagyobb jövedelemhez jut. 5. A növényápolási munkánál a csökkent igaerőnek részben kézi munkaerővel történő kényszerű pótlása. 6. A legnagyobb mezőgazdasági munkaidő alatt a táncmulatságokkal egybekötött műkedvelő előadások gyakori tartása. 7. A közigazgatás tehetetlensége. A helyi hatóságok részben — a különböző bizottságok és pártok befolyása következtében — nem tudják, részben pedig nem is kívánják