Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
VIII. BIRTOKPOLITIKA, A FÖLDHÖZJUTTATOTTAK GAZDÁLKODÁSA
303 Gyula, 1948. március 31. Földbirtok-politikai szempontból a vármegye képe a forrást és a kialakulást mutatja. A földbirtokreform lényeges pontjaiban megvalósítást nyert. A részletkérdések végleges rendezése azonban még tart. A tavasz folyamán megindultak a telepítések. Mezőberény és Elek községekből a svábok kényszerkitelepítése rövid időn belül lebonyolításra került, ezt követően a Szlovákiába áttelepülni szándékozó lakosság elszállítása is kezdetét vette, mellyel egyidejűleg a szlovákiai magyar betelepülők is beérkeztek a vármegye területére. Bár ez a munka és a telepítés lebonyolítása a vármegye egész területén mutatkozott, mégis a be- és kitelepítés csúcspontja Békéscsaba, Mezőberény és Elek községekben mutatkozott. A szállítások és elhelyezések meglehetősen gördülékenyen folytak, azonban komoly zavarokat okozott az a tény, hogy a betelepülők általában nagyobb felszereléssel érkeztek meg, és elhelyezésük, különösen lakásuk tekintetében nehézséget okozott. További akadályokat jelentett az is, hogy az aszályos esztendőben mutatkozó takarmányhiány következtében a betelepülők állataikat csak szűkösen vagy sehogy sem tudták takarmányozni, és így sok esetben azt eladni voltak kénytelenek. Helyzetükön az ősz folyamán akciós úton juttatott vetőmag és egyéb kedvezményekkel igyekeztünk segíteni. A földreformtörvény során juttatásra kerülő ingatlanok telekkönyvezése az elmúlt év alatt nagyrészt befejeződött, és a birtoklevelek kiadása megtörtént. A vármegye területén ez idő szerint még kiosztatlan tartalék területek nagysága mintegy 5000 kat. holdra tehető, mely területeket az OFI és a vármegyei termelési miniszteri biztos cca. 50%-ban hasznosítottak. Az 50%-os kiesés abból adódik, hogy jelentékeny rész olyan gyenge minőségű és nehezen művelhető, hogy egyéves szerződést kötni senki nem hajlandó. A kiosztott földek megmunkálása és a rajtuk való gazdálkodás tekintetében javulás mutatkozik, bár az elmúlt esztendő aszályos volta miatt ez a javulás anyagi vonatkozásban kevésbé észlelhető. Örvendetes jelenség, hogy az újbirtokosréteg nagyobb %-a az időjárási, felszerelési és vetőmagban mutatkozó hiányok ellenére is megerősödött annyira, hogy tőlük eredményes gazdálkodás várható, ha esetenként hibájukon kívül eredő nehézségek közepette kisebb-nagyobb segítséget kapnak. Van azonban egy másik réteg, amelynél semmi aktivitás nem tapasztalható, eredményes munkát kifejteni képtelen, vagy nem hajlandó. Ezeknek a felváltása és birtokuknak dolgos munkások részére történő átadása a gazdasági élet kialakulásának elengedhetetlen feltétele. Az ősz folyamán megjelent 12 910/1947. számú kormányrendelet 1 , mely a földbérletekkel kapcsolatos helyzetekben van hivatva rendet teremteni, megkésve érkezett.
