Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

Traktorokból 70 db és gőzekékből 6 garnitúra áll rendelkezésre. A gépek sokáig üzemen kívül voltak az üzemanyag arányában elosztása és sokszor hiánya miatt. A legtöbb esetben az olajhiány okozta a gépek kényszerpihenőjét. Jelentettek még 43 db vetőgépet, 102 db cséplőgépet és 90 db ekét géphajtással, melyek géperő szempontjából is át tudják menteni a mezőgazdasági nehézségeket és elégségesek ahhoz, hogy minden munkaidőben elvégeztessék. Úgy az igaerőnél, mint a gépeknél, szintén hiányoznak a múlt évi adatok, s így nem tudok képet nyújtani fenti erő összehasonlítását illetőleg. A földreformmal kapcsolatos adatokat a vármegye területén a mellékelt kimutatásban világítom meg.

4 Ebből kiviláglik, hogy a földelosztó bizottságokat

5 mindenütt az a cél vezette, hogy minden, erre a célra rendelkezésre álló földterületet szétosszanak, tekintet nélkül arra, hogy az igényjogosultak megfelelnek-e a törvény rendelkezéseinek.

6 így sok földet kaptak iparosok, bányászok, sőt még kereskedők is; nem gondoltak arra, hogy olyanok részére tartsák fenn a földet, akiket földhiány miatt más területről kell ide telepíteni. Ugyanazok a hibák nyilvánvalók itt is, melyek más területen is felmerültek, ami azzal kapcsolatos, hogy az egyszer kiosztott földet tanácsi határozat megváltoztatja, ami a termelés rovására megy.

7 A termelési bizottságok felállítása most van folyamatban, munkájukat eddig a községi gazdasági elöljárók látták el. A már jelzett 70 traktorból csak 52 üzemképes, a többi javítás alatt áll. Itt is éppen a munkabérek és a traktorbérek időben történő megállapításának elmaradása miatt egyesek részéről rosszindulatú szabotázs tapasztalható úgy, hogy kivezénylés esetén ne legyenek igénybe vehetők, napokon keresztül javításokkal foglalkoznak, sőt sokszor az is megtörtént, hogy hozzá nem értő embereket ültettek a gépre, akik a traktorokat tönkreteszik. A kiutalt rézgálicmennyiség még a budafoki raktárban van, és semmiféle intézkedés nem történt ezen mennyiség leszállítására. Mégis bizonyos mennyiségek élelmiszerekért be lettek szerezve, de ennek ellenére a vármegye területén levő szőlőperonoszpóra veszélye máris nyilvánvaló. A legérdekesebb jelenségeket a vármegyének úgynevezett közigazgatási hatóságánál, valamint az úgynevezett vármegyei gazdasági felügyelőségen tapasztaltam. Annak ellenére, hogy Dél-Komáromban vármegyeházát és vármegyei főjegyzőt is találtam, hosszas keresés után sem jutottam a nyomára a vármegye főispánjának és alispánjának. Állítólag azóta, amióta megbízatást kaptam, a vármegye Esztergom megyével egyesült. Komárom vármegye főispánjához intézett levelét Miniszter Úrnak nem adhattam át, mert állítólag Komárom vármegye főispánja nem létezik. Ezen a téren tehát a legnagyobb fokú bizonytalanság uralkodik a vármegye megmaradt két járásában, mert senki sem tudja, mi a helyzet. Ez a bizonytalanság természetesen mutatkozik a végrehajtások terén is. Mint már jeleztem, ugyanez a helyzet a vármegyei gazdasági felügyelőségen, ahol egy magát vármegyei gazdasági főfelügyelőnek nevezett ember fogadott, rendelkezé-