Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

A békebeli lóállományunk a felszabadulás előtt 65 000 db lóból állott, de a vármegye gazdaközösségének élni akarása és lószeretete következtében állott elő az a helyzet, hogy a roppant nagy háborús veszteségek ellenére is 1947. évben a lóállomány 40 000 db fölé emelkedett. 1947. év folyamán vármegye területén köztenyésztésben volt: Hidegvérű Melegvérű Össz. mén mén Össz. db Magántulajdonban 243 46 289 Vármegye tulajdonában 8 — 8 Lótenyésztési szakosztály tulajdonában 1 — 1 Állami tulajdonban 6 6 Összesen 252 52 304 Ezen létszámmal a lóállomány apaállatlétszáma teljes egészében fedezve van. 1947. év folyamán a lótenyésztés úgy mennyiségileg, mint minőségileg emelkedő irányzatot mutat. Az országszerte pusztító és a lótenyésztést veszélyeztető tenyészbénaság a tenyészménállományban 1947. év folyamán nagyobb károkat nem okozott, és a szigorú állategészségügyi rendeletek betartása mellett, valamint a mesterséges fedeztetési állomások felállításával remélhetőleg sikerülni fog nemcsak a betegség terjedését megakadályozni, hanem azt teljesen ki is küszöbölni. BAROMFITENYÉSZTÉS 1947. évben a baromfi vész továbbra is hatalmas arányban pusztította a tyúkféléket. A keltető központok megfelelően dolgoztak, nagyon sok naposcsirkét osztottak ki. A kacsa- és lúdfélék száma megközelíti a békebeli számot, mert köztük vész nem lépett fel. A tyúkféleségek komoly további szaporítására csak akkor lehet számítani, ha a baromfivészt sikerül valamilyen úton-módon végre leküzdeni. Halmi Pál áll. gazd. főfelügyelő, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1948—10—102 734. 1 Az állattenyésztési alap helyzetének áttekintését elhagytuk.