Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS
A szombathelyi kerület az apaállatok hiányát panaszolja, a törvényhatósági apaállatok rendszere nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár az elgondolás jó, csupán a kivitelezésben kell hibának lennie, mert nagy terhet ró az állattartókra.. . l Olvashatatlan aláírás Fogalmazvány. — UMKL FM Állategü. O. 1947—88—100 259. A kerületi állategészségügyi felügyelők rendszeresen küldtek helyzetjelentéseket az FM-nek, amelyek alapján időnként a minisztérium hasonló jellegű összesítőt készített. 1 A feljegyzés foglalkozik még az agrárviszonyokkal, a közellátás helyzetével, az újgazdák súlyos anyagi gondjaival. Az utóbbira nézve lásd a 300. sz. dokumentumot. 240 Budapest, 1947. július 17. RÉSZLET AZ ORSZÁGOS FÖLDMŰVELÉSÜGYI TANÁCS 1947. JÚLIUS 17-1 JEGYZŐKÖNYVÉBŐL: A BAROMFITENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉRE VONATKOZÓ JAVASLATOK Dr. Hencz Ferenc előadó előterjeszti javaslatait, amelyek hivatva volnának a megváltozott birtokviszonyok következtében oly nagyjelentőségű termelési ág, a baromfitenyésztés minőségi és mennyiségi fejlesztését elősegíteni. Megítélése szerint ezt a célt keltetőközpontok útján lehet elérni: ezek azonban csak akkor tudják ellátni feladatukat, ha egészséges, ismert származású tojásokkal látják el őket a törzskönyvezett tenyészetek, szaporítótelepek és mintaközségek. A törzskönyvezett tenyészetekből származó naposcsibék egyelőre kizárólag a szaporítótelepek és mintaközségek állományának szaporítását szolgálnák. A szaporítótelepek és mintaközségek tojásaiból származó naposcsibék a baromfitenyésztő gazdák szükségleteit látnák el, s ezekből ti naposcsibékből is április hó közepéig csak tenyészcélokra lehetne csirkéket eladni mindaddig, míg a magántenyészetek törzsállományának létesítése és fejlesztése ezt megkívánja. Kívánatos lenne az Alföldön víziszárnyas tojásokat keltető központok létesítése is. A keltetőközpontok létszámát úgy kellene kifejleszteni, hogy minden vármegyében 3—4 központ működhetne, s azokon a területeken — pl. Alföldünkön —, ahol az éghajlat különösen kedvező, minden nagyobb községben és városban legalább egy központra lenne szükség. A keltetőközpontok szaporításával azonban arányban kell állnia a törzskönyvezett és szaporítótelepek, valamint mintaközségek számának szaporodásának, hogy a központok egészséges és megfelelő minőségű tojásokkal legyenek ellátva. Bár az ország merev tenyészkerületekre való beosztása nem helyes, mégis egységes, homogén állomány elérése céljából szükség van arra,
