Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

A vármegye 72 községe közül 3 községben alföldi magyar, 60 községben magyar tarka és 9 községben alföldi magyar, magyar tarka kettős tenyészirányú. Az elmúlt év folyamán a magyar tarka állomány nem növekedett, sőt a több helyen alkalmazott alföldi magyar bikák hatása folytán a keresztezés következtében apadt, mivel szemben a korcs állomány tetemesen megnövekedett, éspedig főként a magyar tarka fajta rovására. Értékesebb magyar tarka tenyészanyag csak a háború során kevésbé érintett helyeken maradt meg, melyek a felvonulási útvonalaktól elestek: Újcsanálos, Taktaharkány, Tokaj, Károlyfalva, Alsó-Felsőregmec. Ezekben a községekben az állomány jelentős része törzskönyvi ellenőrzés alatt áll. Tisztavérű alföldi magyar állomány van: Zemplénagárdon, Ricsén, Tiszakarádon, Kesznyétenben, Megyaszón, Erdőhorvátin és Komlóska községekben. Az 50-es törzsgulyák újbóli felállítása iránt az előkészítő munkák ez évben már folyamatban voltak. A magyar tarka tenyésztése a vármegyében a színvonalat, de kifejezetten a tejtermelést illetőleg nem bírja ki az összehasonlítást a dunántúli anyaggal. Ennek oka elsősorban a takarmányozási viszonyokkal magyarázható. Már a növendékek felnevelésénél mutatkozik a helytelen tartásmód, mely mellett fejlődési energiájukat nem tudják kihasználni, ami viszont az abrak- és szálastakarmány-neműek elhanyagolt termelésére vezethető vissza. Ugyancsak ebből kifolyólag, továbbá a zöldtakarmányozás mellőzéséből ered a tehenek csekély tejtermelése is, még rendes — nem aszályos — esztendőt feltételezve is. A vármegye területén az év első részében csak tenyésztési ellenőrzés, az év utolsó negyedében pedig már tejellenőrzés alatt állott 779 db kisgazdák és újonnan földhözjuttatottak kezén levő tenyésztehén. Ez a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló állomány 21 községben volt beszervezve. Rendkívül kívánatos volna a 3 napos állattenyésztési tanfolyamok számát emelni. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy olyan községekben, melyekben már volt ilyen tanfolyam, a takarmánytermelés és az állatok felnevelése körül több szakszerűséggel járnak el a gazdák. Az apaállatok takarmányozása terén erős visszaesés mutatkozott ez évben, ami elsősorban a súlyos takarmányhiányra vezethető vissza. Az állatok kondíciója így csak gyengének minősíthető. Sajnos a kézből való hágatást a vadpárosítás váltotta fel a legtöbb községben. A gondolkodó közületi vezetők azonban az év vége felé már belátták, hogy a gazdasági felügyelőség miért harcolt annyit a kézből való párosítás érdekében, és sok helyen ígéretet tettek, hogy mihelyt lesz takarmányuk, soha többé nem hajtják ki a bikákat a csorda közé. Az apaállatok biztosítását illetőleg a thj. közgyűlés az ún. vármegyei önbiztosítás mellett döntött, melyre vonatkozó határozatát jóváhagyás végett a földmívelésügyi miniszter úrhoz felterjesztette.