Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

Állat Létszám Hiány Létszám Hiány Létszám Hiány Állat db Bika 291 187 206 237 483 15 Kan 216 114 158 89 515 22 Kos 116 40 75 80 69 75 Mén 71 8 Pontos adat nem áll rendelkezésre, mert kincstári mének voltak. Kováts Albert áll. gazdasági főfelügyelő, a felügyelőség vezetője Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1947—10—200 350 (201 738). 230 Székesfehérvár, 1947. február 26. A FEJÉR VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE A vármegye állattenyésztésének minden ágazatában az 1946. év folyamán nem várt fejlődés mutatkozott. A fejlődés természetesen az állatállomány számbeli szaporodásában jut legelsősorban kifejezésre, a minőségi fejlődés lassúbb. Az állatállománynak a háborús tevékenység folytán kereken 70%-os elpusztulása [miatt] igen nagy igaerőhiány mutatkozott, ami maga után vonta azt, hogy az év folyamán több ezer holdra emelkedett az a terület, amely teljesen műveletlen maradt. Ha figyelembe vesszük a fent említett okok miatt a rosszul, nem a megfelelő időben megművelt földterületeket, továbbá a nagymérvű trágyahiányt, ami még az elkövetkező években is éreztetni fogja hatását, ez számokban alig kifejezhető, nemcsak magán-, hanem nemzetgazdasági kár. Lószerető nép lévén, a vármegye lóállománya a múltban jó minőségűnek volt mondható, így a gazdák részéről a ló iránt mutatkozott a legnagyobb kereslet. A vármegye területének jelentős része a múltban nagybirtok lévén, a felszabadítás után földbirtok-politika és gazdatársadalmi téren annyira megváltozott a megye földbirtok-tagozottsága, hogy a gazdáknak indokolatlanul túlzott lóigénylését a gazdasági felügyelőség előadások tartásával igyekezett levezetni, felhíván a gazdák figyelmét az ökörtartásra, valamint a tehenek igázhatóságára és annak gazdaságosságára. Részben a felvilágosító munkának, részben a gazdák Vas és Zala vármegyék területén folytatott állatvásárló körutaik alkalmával szerzett tapasztalatainak, de legfőképpen a szükség parancsolta ,,muszáj"-nak köszönhető az, hogy a szarvasmarha, illetve a tehénigázás a megye területén közismert és általános lett. Fent említett két megyében a takarmányínség folytán jelentős állatkínálat mutatkozott, amit sikerült részben ak-