Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

hogy a régi jó hírű bihari juhtenyésztést visszaállíthatnánk, illetőleg úgy minőségben, mint mennyiségben pótolhatnánk. A sertésállományunk létszáma, ha ebben az ütemben emelkedik és nagyobb vésznek vagy fertőzésnek nem lesz kitéve, kellő oltóanyag áll rendelkezésre, akkor minden kilátás megvan arra, hogy 1—2 év alatt eléri a békebeli létszámot, ami annál is inkább kívánatos, mert a nagybirtokok felosztásával az újonnan földhözjuttatottaknak a sertéstenyésztésben, illetve sertések szaporításában tevékeny részt kell venniük, mert az állattenyésztésnek ez az ága kistenyésztők kezében jövedelmező ág. A jószágállományunk kondíciója nem kielégítő, ez a nagy aszály következtében elmaradt takarmánytermés hiányában keresendő. A baromfiállományunkat a pestis és kolera mintegy 30—40%-ban kipusztította. A talajerő fenntartása érdekében kívánatos és elsőrendű gazdasági érdek, hogy jószágállományunk úgy mennyiségileg, mint minőségileg állandóan emelkedjék, hogy a szükséges tápanyagot a termőföldek meg tudják adni, hogy ezzel is termeivényeink mennyiségét biztosítani tudjuk. Úgy a tavaszi, mint az őszi apaállat-vizsgálatok megtörténtek, azonban a rendeletekben előírt szigorral nem lehetett eljárni, tekintettel az amúgy is megfogyatkozott állományunkra. Apaállatok selejtezése csak nagyon indokolt esetben vitetett keresztül. A vármegye egész területén úgy bikában, mint kanokban hiányok vannak. Az utánpótlás a megye területéről csak igen kis részben biztosítható, mert az apaállatokat nagy részben, így különösen a szarvasmarhánál, a nagy- és középbirtokok adták, ez a helyzet már a sertéseknél lényegesen könnyebb, mert a kistenyésztők is foglalkoztak kanneveléssel. A vármegye területén 1—2 földművesszövetkezet jutott abba a helyzetbe, hogy egy tagba 2—3000 kat. hold legelőt kapott, amelyet semmiképpen nem bír értékesíteni. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas területet állattal benépesítse, tőkével nem rendelkezik. Ezeken a területeken az apaállat-szükséglet egy jó részét ki lehetne tenyészteni, hogy ezzel is a vármegye apaállat-szükségletét a megye területéről lehetne fedezni. Az állatállomány minősége nem kielégítő. Kondíciója pedig a takarmányhiány miatt igen rossz. Az állatösszeírások és apaállat-vizsgálatok alapján 140 db bikára és 148 db kanra van szükség a köztenyésztésben. A vármegyei gazdasági felügyelőség 1946. évben 16 db bikát vásárolt a vármegye területéről az állattenyésztési alap részére. A vármegyében az állattenyésztési alappal szemben ellenszenves hangulat uralkodik, a tenyészállatdíjakat a gazdák nem akarják fizetni, pedig enélkül állattenyésztésünk emelése nem vihető keresztül. Mivel a vármegye talaj- és éghajlati viszonyai különbözőek, a vármegye területén mindenféle állatfaj jól tenyészthető. A vármegye területén magyar tenyészetek a székelyhídi és a berettyóújfalusi járás minden községében, míg a derecskéi járás északi részén találhatók. A vármegye több községeiben és járásaiban magyar tarka a tenyészirány.