Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

V. RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS

Hanságban és a különböző folyók mentén elterülőké —, ennek következtében ezek gyepállományában a savanyúfűfélék is váltakozó arányban fordulnak elő. A hansági rétek és legelők talaja nagy részben tőzeges altalajú, mely felett változóan agyag- és homoktalaj található. A kapuvári járás nyugati és délnyugati felében pedig sülékeny, sovány, kavicsos szürke homoktalajúak a legelők és rétek talaja, mely sekély felsőréteg alatt vastag kavicspad található. így ezeknek a gyepezete még csapadékos időjáráskor is alacsony, ritka, silány és már a nyár elején kisül. A visszamaradó többi legelő és rét területe általában a középkötöttől [így] — erősen kötött barna, fekete és sárga agyagtalajon terül el. > A jelen viszonyok figyelembevételével öntözött, avagy öntözhető legelő és rét nincs Sopron megyében. Tekintettel arra, hogy az összes legelőterületnek több mint a fele (54%) csupa jelentéktelen apró és egymással nem összefüggő, magántulajdont képező legelőparcellákból tevődik össze, ezért a visszamaradó kb. 46%-nyi közös- és közlegelő-terület nem elég kiterjedésénél fogva sem arra, hogy a magas állattenyésztés érdekeit kielégítse. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy községenként az egyes érdekeltségek — legeltetési társulatok, községek, földmívesszövetkezetek stb. — tulajdonában levő közösés közlegelők néhánytól eltekintve 100 kat. holdon aluliak, sőt azoknak is egy része csak sertéslegelő, főleg a soproni és csepregi járásokban, — érthető, hogy a kihajtástól a beterelésig a legelőre járó állatlétszám azon csak úgy tartható el, ha naponta esténként az istállókban még pótlásban részesül. Különösen vonatkozik ez a nyár közepétől már a legtöbb legelőre. Az 1947. év már évtizedek óta nem tapasztalt aszályos esztendő volt. Ez élénken kihatott a legelők és rétek fejlődésére, termésére egyaránt. Ezért a kijáró állatok az elmúlt évben inkább csak a legelőn való szabad mozgás előnyeit élvezték — ami állattenyésztési szempontból nem kevésbé fontos kívánalom —, takarmányt a legelőn nagyon rövid idő alatt felélték. A gazdák a kényszerhelyzet következtében kénytelenek voltak már a nyár folyamán a termelt mesterséges szálastakarmány-készlethez hozzányúlni. Ezért az állatállomány átteleltetése az 1947/48 telén a legszűkösebb viszonyok között is sok gondot okoz, ami már az ősz kezdetén a kondícióra is kihatott. A legelők őszi és tavaszi karbantartási munkálatait a közös- és közlegelő-tulajdonosok a gazdasági felügyelőség állandó szorgalmazása és ellenőrzése hatására általában elvégezték. Legelőjavítás céljából több legelőtulajdonos, illetve érdekeltség kapott legelőrész feltörésére, javítására engedélyt. Ugyancsak történtek visszagyepesítések is. Ezek azonban a helyi adottságoknak megfelelő fűmagkeverékek beszerzési lehetetlensége miatt inkább csak szükségintézkedéseknek minősíthetők. A közös- és közlegelők száma Sopron megyében 105. Ebből községi legelő 48, birtokossági, legelőtársulati, földmívesszövetkezeti pedig 57. A közös- és közlegelők kereken 9650 kat. hold kiterjedésűek, vagyis az összes legelőterületnek 46%-a. A közös- és közlegelők fektetéses trágyázása csak egy-két nagyobb, 100 kat. holdon