Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

III. GÉPESÍTÉS

mintegy 3000—3200 üzemképes traktor volt, ezeket is nagyobbrészt csak szántási munkálatokra lehetett felhasználni. Általános hiedelemmel szemben, hogy traktorállományunk a háború folyamán megcsappant volna, áll az a tény, hogy az idegen és saját hadseregek által itt hagyott traktorok a békebelinél nagyobbra növelték állományunkat. Kétségtelen, hogy a traktorok legnagyobb része használhatatlan állapotban volt és a még használható traktorok minó'ségén is erősen rontott a kenőolaj- és fűtőanyag-ellátás hiányossága, illetőleg az a tény, hogy ezek az anyagok silány minőségüknél fogva a használható traktorokat is tönkretették. A 8130/1946. ME sz. rendelet

1 széles körű felhatalmazást adott a Földművelésügyi Minisztériumnak, amely akkoriban elkerülhetetlen szükségességnek látszott a gépesítés beindítása érdekében, ma azonban ez okozza a legtöbb zavart. Szerinte: a traktorkérdés lebonyolítása egyrészt közjogi, másrészt gyakorlati feladat. Az utóbbi keresztülvitelére a minisztérium alkalmatlan, ezért szükségesnek látszott már régebben olyan szerv létesítése, amely ezt a feladatot el tudja látni. Először egy állami részvénytársaságot tartottak helyesnek a magántőke bevonásával, itt azonban a magánkezek (bankok) és álszövetkezetek olyan mértékben kaptak volna részesedést, amely politikailag nem lett volna kívánatos. A második probléma a legalizálás

2 kérdése volt, ebben a tekintetben precedens lehetett volna a MOGÜRT-nél folytatott gyakorlat, ti. az igazolatlan autók a MOGÜRT tulajdonába kerültek, amely piaci áron kiárusította ezeket és magántulajdonná legalizálta. A traktorkérdésnél ez nem volt keresztülvihető, egyrészt politikai okok miatt, másrészt azért, mert a traktor napi árát a jövendő tulajdonos nem tudta volna megfizetni. Ezért az lett a gyakorlat, hogy becsértéknél alacsonyabb áron legalizálták. A traktorok legalizálási eljárásáról szóló törvényrendelet most van minisztertanácsi előkészítés alatt. A FM terve szerint a legalizálásra kerülő traktorok vételárából befolyó összeget a többi traktor kijavítására és karbahozására kell fordítani. Felvetődött az a kérdés, hogy milyen szervezetet létesítsenek a traktormunka megszervezésére. Megfontolás után úgy döntöttek, hogy az irányítást miniszteriális vonalon fogják végrehajtani, a traktorállomások szervezését pedig nem egy összefüggő apparátusra bízzák, hanem helyenkint és esetenkint olyan vállalkozásokra, elsősorban szövetkezetekre, melyek felkészültség és munkakészség szempontjából erre legalkalmasabbnak látszanak. Szükséges még a traktorokról pontos katasztert felfektetni, mert 1945ben becslés szerint kb. 10 500, 1946-ban pedig egyik adatgyűjtés szerint csak 9500 volt a traktorok száma. Ezen úgy kívánunk segíteni, hogy a jelenlegi javaslat bejelentési kötelezettséget tartalmaz minden traktor számára, a határidőn túl a be nem jelentett traktorok[at] elkobozzák és állami vagy szövetkezeti tulajdonba veszik át. Ezenkívül a központ által kezdeményezendő kenő- és fűtőanyag-akcióban a traktorok a kataszteri kimutatás szerint részesülnek. Konkrét feladat tehát a törvényjavaslatot kihozni, és helyenként megállapítani azokat a szerveket, melyek roncsok kijavítására és a szántás végrehajtására traktorokat ellenőrizni jogosultak volnának. Marischka elvtárs véleménye szerint a Klinger elvtárs eddigi beszámolójában az