Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS

és e megbeszélés alapján a gazdaközönség felé bizonyos tartózkodásra intő hivatalos nyilatkozatot adna közre. Úgy érezzük ugyanis, hogy a földmívelésügyi kormányzat súlyos felelősséget vállal magára akkor, ha szabad utat engedne azoknak, akik ez idő szerint túlzott optimizmussal nézik a kérdést, és egy netáni csalódás esetén a gazdák joggal tehetnének majd szemrehányást a földmívelésügyi kormányzat felé, hogy miért nem világította meg a gazdák előtt a gyapottermesztés kérdését a megfelelő tárgyilagossággal. Adorján János s. k. Dr. Halács Ágoston s. k. alelnök igazgató Másolat. — UMKL Orsz. Földműv. Tan. III/8. Az Országos Földmüvelésügyi Tanács szakemberek bevonásával többször is megvitatta a gyapottermesztés problémáit, s arra az álláspontra jutott, hogy a kísérleteket folytatni kell, de mindaddig, amíg megnyugtató eredmények nem születnek, a gyapottermesztés nem propagálható. 1 A „Gyapottermesztés Magyarországon" című cikkre utal, amely a „Magyar Külkereskedelem" 1948. január 10-i számában jelent meg. A cikkíró szerint Magyarországon 2 millió kat. holdon lehetne biztonságosan gyapotot termeszteni, ha az illetékes szervek azt támogatnák. 119 Budapest, 1948. január 22. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM KÖRLEVELE EGY NAGYARÁNYÚ HOMOKJAVÍTÁSI AKCIÓ MEGINDÍTÁSÁRÓL Az országban a nyírségi, Duna—Tisza közi, hevesi, sárbogárdi, dunaföldvári, somogyi, győr—komáromi homokhátak tájegységein (tekintet nélkül a művelési ágaira) mintegy 3 180 000 kat. holdat tesz ki a homokos, illetőleg homoktalaj. Ebből a területből a szántóföldi mívelés alatt álló terület mintegy 2 500 000 kat. hold. A fent felsorolt tájakon a szántóföldi növénytermesztés, általában a mezőgazdaság — különféle üzemágaival együtt — sok helyen messze azon színvonal alatt marad, amit a természeti adottságok és közgazdasági viszonyok által nyújtott lehetőségek mellett korszerűen el lehetne érni. Az ország közellátása, külkereskedelmi mérlege, főleg pedig e tájak földmívelő lakosságának és az egész nemzetgazdaságnak érdeke megkívánja, hogy itt a mezőgazdaság színvonala a lehetőség határain belül emeltessék. A felsorolt tájakon a háború utáni ínség, tüzelő- és épületfahiány, nemegyszer a nyerészkedés utáni vágy, a kellő felvilágosítás hiánya következtében a lakosság az erdőket, facsoportokat, fasorokat kiirtotta, amivel nemcsak maguknak, hanem környező szomszédaiknak helyrehozhatatlan károkat okoztak. A fairtás következtében