Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS

sok betakarítása stb. majdnem 100%-ban megtörtént. Mindazonáltal részben a fagy, részben az aszály a mezőgazdasági terményekben tetemes károkat okoztak, úgyhogy a termés nagyon gyengének mondható, néhány kivételtől eltekintve. A gyenge termés azonban teljes mértékben nemcsak a mostoha időjárásra vezethető vissza, mert megállapítást nyert, hogy egyes gazdáknál a szakértelem hiánya is hozzájárult a katasztrofális rossz terméshez. Gabonafélékből a rozs jó termést adott, a búza, árpa és zabtermés gyenge volt. A gabonafélék a nagy aszály következtében 2—3 héttel előbb beértek a szokottnál, s minőségük sem érte el, a rozs kivételével, az előző évekét. Hektoliter súly 2—3 kg-mal könnyebb volt. Ugyancsak rossz termés volt a kapásokból, kivéve a tengerit, és egyéb növényekből, mesterséges takarmányokból, szénából stb. Mindezekhez hozzájárult még az is, hogy a hosszan tartó szárazság következtében az őszi vetési munkálatok ideje is annyira kitolódott, hogy igen aggasztó volt az őszi vetési helyzet, tekintettel arra, hogy a vetések nagy része novemberben, és kisebb mennyiségben decemberben történt meg. Azonban mindezen hiányokat a szokatlanul enyhe téli időjárás helyrehozta, mert a vegetáció nem szűnt meg, s így a vetések kellőképpen meg tudtak bokrosodni. Az előirányzott őszi vetésterületnek 97%-a került elvetésre. Tavasziak alá az őszi mélyszántást az előirányzatnak 90%-ában a gazdák elvégezték. A vármegyében szabad gazdálkodás folyik; a vetésforgók összeállítása nem mindig felel meg a szakszerűségi követelményeknek. A talajerő-visszapótlás az állatállomány csökkenése, s az emiatt származó istállótrágya, valamint a helytelen trágyakezelés és műtrágyahiány következtében erősen csökkent. A felügyelőség a legnagyobb propagandát fejtette ki a pillangós virágú takarmány-termő területek növelése terén, hogy több állat legyen tartható és jobb kondícióban, aminek következtében a több és jobb trágya emeli a birtoktípusok hozamát. A gazdák figyelme alkalmi kiszállások, előadások, tanfolyamok során felhívatott, hogy termésátlagaink emelésében a pénz nélküli befektetéseknek kell nagy szerepet juttatni, amilyenek a jó vetésforgó, a helyes trágyakezelés, a talaj művelések fokozott, időjáráshoz kapcsolódó, időbeni használata, a gépi vetés és ipari növények beállítása. Az 1947. évi tavaszi vetőmagellátás igen nehéz körülmények között volt biztosítható, mert a rendelkezésre bocsátott állami vetőmagakciók keretei alacsonyak voltak, de a jó vetőmag kellékei sem álltak fent, mert a mennyiségek közellátási kötött készletekből lettek felhasználva, melyek kevertsége, tisztátalansága közismert volt. De a jobb, mint semmi elvénél fogva, mégis segítséget nyújtottak . . .

2 Az év folyamán igen nagy volt a műtrágyaigénylés; a rendelkezésre álló mennyiség azonban kevés. Kiosztásra került 2008 q pétisó és 390 q szuperfoszfát. Az őszi időszakban 1830 q szuperfoszfát és 400 q pétisó lett felhasználva. Különleges akció — egyéb — a vármegye területén nem volt. A vármegyében említésre méltó mezőgazdasági ipar nincs, csak néhány szeszgyár és malom. Az olajosnövény-termelésnek a gazdák csak részben tettek eleget. A vármegye gyümölcstermelése kiterjedt, bár az általános mechanikai és kémiai