Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

Bevezető

tekintetben reményt keltő, alulról jövő, egészséges mozgalomnak ezekben az években meg kellett küzdenie. Bemutatják, hogy a szövetkezeti mozgalom már abban az időben is a mezőgazdasági termelés és feldolgozás folyamatának sokféle mozzanatát ragadta meg. Válaszolnak arra a kérdésre, hogy maga a parasztság is a szövetkezésben látta az új agrárstruktúrában rejlő problémák megoldásának egyik útját. Az 1945. évi állapotot rögzítő iratok (391—395. dokumentumok) jól bizonyítják, hogy a földreform után Magyarországon nemcsak általános érdeklődés mutatkozott a szövetkezeti életforma iránt, hanem konkrét kezdeményezések, lépések is történtek a különböző szövetkezetek megalakítására. Hatékonyabb és következetesebb támogatás esetén talán még nagyobb eredmények születtek volna. A jelentésekben a legkülönbözőbb szövetkezeti formákkal találkozhatunk: közjóléti, népi, vegyes, hitel-, gép-, tej-, földbérlő- és a legtöbbször földművesszövetkezeti formával. Voltak törekvések — elsősorban a földhöz jutott, egykori cselédek részéről — termelőszövetkezetek alakítására is, a kormányzat azonban nem karolta fel kellőképpen az ilyen spontán kezdeményezéseket. A földek megművelésére, főleg a nagyobb munkák elvégzésére, az erők jobb összpontosítása végett, közös összefogásból születtek meg az úgynevezett táblás csoportok. Erre vonatkozólag figyelemre méltó dokumentum az 1945 májusában megalakult etyeki (Fejér megye) szövetkezet tevékenységét áttekintő feljegyzés (409. sz. dokumentum). Hasonló jellegű szövetkezet az országban több is volt, legalábbis ezt bizonyítja az FM szövetkezeti főosztályának 1947. évi felmérése (407. sz. dokumentum). Megfelelő támogatás hiányában azonban ezeknek a korán megalakult szövetkezeteknek a fejlődése lelassult. Az 1946—1948. évi fejlődést több dokumentum is alátámasztja, így a 408., 410. sz. dokumentumok, valamint a felügyelőségek ide vonatkozó jelentései. 1947 végéig a legtöbb földművesszövetkezet Somogy, Pest, Baranya megyékben alakult (410. sz. dokumentum). A földművesszövetkezetek termelési tevékenysége 1947 végéig igen korlátozott formában nyilvánult meg, hiszen ezek mindennel foglalkozó (beszerzés, értékesítés stb.), univerzális szövetkezetek voltak. E téren minőségi ugrásnak számított az úgynevezett földbérlő szövetkezetek megszervezése. Az ilyen jellegű szövetkezetek a parlag területek művelés alá vételével kezdték tevékenységüket (428. sz. dokumentum). Egyébként az első termelőszövetkezeti csoportok is a földművesszövetkezetek keretei között jöttek létre. A szövetkezeti mozgalom 1948-ra megizmosodott, határozott szándékkal tömegessé vált. 1947-ben az országban közel 6000 agrárjellegű szövetkezetet tartottak nyilván. Ilyenek voltak a Hangya, borászati, fűszerpaprika-termelő és értékesítő, lóértékesító\ tej- és földművesszövetkezetek. 1948 tavaszán pedig 7540 különböző fajta szövetkezet működött 2,5 millió taggal. Legnagyobb taglétszáma volt a Hangyának (770 000), a FOK-nak (603 000), a hitelszövetkezeteknek (598 000), a tejszövetkezeteknek (100 000). A földművesszövetkezeti mozgalom áttekintését a FOK működését értékelőjelentésben olvashatjuk (408. sz. dokumentum).