Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

Bevezető

nyait (330. sz. dokumentum). A Békés megyei jelentés szerint 1947-ben sokat javultak az újgazdák életkörülményei (346. sz. dokumentum). A mezőgazdasági munkásság helyzetét azonban a jelentések igen tragikusnak nevezik. „Ha a most viselés alatt álló, sok jó minőségű katonai eredetű holmi elpusztul, ruházat nélkül marad a munkásság jelentős része" — írja a Komárom-Esztergom megyei felügyelő (336. sz. dokumentum). Ez a szomorú tény kétségtelenül a munkanélküliséggel is Összefüggött. A kormányzat igen sokat tett a munkanélküliség leküzdésére, a FÉKOSZ pedig 1946. február 1-én megkezdte a munkaközvetítést. Ebből sok bonyodalom származott, ezekre szinte valamennyi jelentésben találunk utalásokat. A jelentések még egyéb problémákat is felvetnek: munkafegyelem, munkabérmegállapító bizottságok működése, uradalmak alkalmazottainak ügyei, társadalombiztosítás kérdései, különböző javaslatok stb. X. fejezet. A szakoktatásról szóló rész az anyagiakban szegény ország erőfeszítéseiről és a korábbi mulasztásokról ad számot, hogy szellemi tőkével segítse az önálló gazdálkodás útjára lépett új birtokosok százezreit és a régi birtokos parasztokat is. A jelentések arról számolnak be, hogy milyen gazdag, színes oktatási formák voltak elterjedve a mezőgazdaságban ezekben az években: tanfolyamok, parasztfőiskolákon tartott előadások, gyakorlati oktatás, falunapok, gazdanapok, szemlék, kiállítások. Érdekes a tanfolyamok változatossága: kertészeti, gépkezelő, szövetkezeti, pásztorképző, legelőgazdasági, baromfitenyésztési, takarmányozási, tejgazdasági, méhészeti stb. A tanfolyamokon általában igen népes hallgatóság vett részt, köztük újgazdák is. Bár az utóbbiakra több felügyelőség panaszkodott, hogy kevés közöttük az érdeklődő, de 1947—1948-ban e téren komoly változás történt. A Veszprém megyei jelentés már arról számolt be, hogy 1948-ban a 814 hallgatóból 488 volt az újgazda (390. sz. dokumentum). Az újgazdák többsége hamar felismerte az önálló gazdálkodáshoz szükséges szakmai ismeretek fontosságát. Hasonló szellemben jelentett a Fejér megyei felügyelő is: „A tanfolyamok hallgatói nagyobb százalékban az újonnan földhözjuttatottakból álltak, jeléül annak, hogy az újgazdák érzik a szakismeret hiányát, és ennek elsajátítása érdekében áldozatra is készek." (381. sz. dokumentum.) A fejezet egyéb figyelemre méltó dokumentumai: a minisztérium kezdeményezése a földhözjuttatottak oktatásának megszervezésére (367. sz. dokumentum), javaslatok új mezőgazdasági szakoktatási intézmények létesítésére, a felsőfokú mezőgazdasági szakoktatási intézmények reformjai (369., 378., 389. sz. dokumentumok). A XT. fejezet a felszabadulás utáni évek egyik legjelentősebb eseményének, a földosztás szerves részének, a szövetkezeti mozgalomnak alakulását, fejlődését közel félszáz irat — főleg jelentések — tükrében mutatja be. Az iratok bizonyítják, hogy a szövetkezés úgynevezett egyszerűbb formáit a parasztság széles rétegei szívesen fogadták, és hogy az infláció, a kedvezőtlen hitelviszonyok és az ellenséges „kolhoz"-propaganda ellenére a parasztságnak több egészséges és sokirányú kezdeményezése indult el. A dokumentumok bőségesen szólnak azokról a nehézségekről, amelyekkel e minden