Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

Bevezető

Az iratokból kitűnik, hogy a háború utáni években legsürgősebb feladat volt a futóárkok, tankcsapdák, bombatölcsérek eltüntetése, később pedig a legelők felújítása. A hároméves terv keretében a legelők feljavítása céljából igen hatékony intézkedések történtek. A VI. fejezet témája az állattenyésztés. Jelentőségénél fogva gazdag anyagot mutat be. A jelentések ismertetik az állattenyésztést ért háborús károkat, az állatfajtákat mennyiségi és minőségi alakulásuk szerinti bontásban, a betegségeket, a tenyészállatok biztosítására tett intézkedéseket (import, területi elosztás), az állatállomány hallatlan gyors ütemű mennyiségi növekedését. Az iratok arról tanúskodnak, hogy az igen mostoha körülmények ellenére nemcsak a mennyiségi növelés érdekében történt sokirányú, fontos intézkedés, hanem az állomány minőségének és teljesítőképességének megjavítására is. A régi és új kisgazdák élen jártak az állattenyésztés fellendítésében. Az utóbbiak komoly anyagi áldozatok vállalásával két-három év alatt a szakszerű állattenyésztő gazdák közé tartoztak. Az újgazdák, különösen a sertés-, a baromfi- és a kecsketenyésztés területén értek el nagyobb eredményeket. A jelentések többsége nemcsak történeti, hanem szakmai szempontból is figyelemre méltó, mivel részletes kimutatásokkal támasztja alá az egyes megyék állatállománya összetételének (fajta, jelleg) alakulását. VII. fejezet. Néhány gazdasági felügyelőség külön is küldött a minisztérium részére a mezőgazdasági ipari üzemek helyzetét ismertető jelentést. A közölt 16 jelentés főleg statisztikai adatokat tartalmaz: tejüzemek, malmok, szeszgyárak, olajütok, darálók, cukorgyárak számáról, illetve működésükről. Köztudott, hogy az ilyen jellegű üzemek a földreform során zömében a földművesszövetkezetek tulajdonába kerültek. A VIII. fejezet 43 dokumentuma a birtokmegoszlást, a tagosítást, ingatlan adásvételét, a földreform végrehajtását, a földhözjuttatottak gazdálkodását elemzi. A földosztás a megyék birtokviszonyait teljesen átalakította: túlsúlyba kerültek a kisüzemek. Erre vonatkozólag a jelentések nagy többsége tartalmaz adatokat, statisztikai kimutatásokat. A megyei gazdasági felügyelőségek, ahogy az a jelentésekből kitűnik, így vagy úgy részt vettek a földreform végrehajtásában, általában támogatták azt (288. sz. dokumentum). A földhözjuttatottak anyagi gondjaival szinte valamennyi dokumentum foglalkozik. Tanulságos a Szolnok megyei újgazdák nehéz helyzetét ismertető jelentés: a tőke-, az eszköz- és az igaerőhiányt elismeri, de a szakértelem hiányát tagadja. Idézet a jelentésből: „. . . ezek az újgazdák éppen olyan termelői képességgel bírnak, mint a régi gazdák, akiknek már évtizedek óta kezükön van a föld, de művelni azok művelték, akik most újgazdák lettek és éppen úgy értenek a mezőgazdasági munkához, mint a régi gazdák, akiknek már évtizedeken keresztül kezükön van a föld, de ezeken a földeken a munka és a nyomor volt a munkásé, a termés pedig a gazdáé" (279. sz. dokumentum). Az újgazdák földszeretetéről és igyekezetéről nagy elismeréssel vallanak a következő források: 277., 280., 281., 318. sz. dokumentum. A Somogy megyei gazdasági fel-