Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

búzavetőmag is utolsó szemig szelektorozott és csávázott állapotban került kiosztásra, nem is beszélve a minőségi vonalon begyűjtött és kiosztásra került 60 vagon utántermesztett minőségi búzavetőmagról, amely szintén az utolsó szemig szelektorozott és csávázott állapotban került kiosztásra, és amely búzatételből juttatott egyének közül egy sem akadt, aki juttatott búzavetőmagot minőség szempontjából kifogásolta volna. Az 1947. évi búzavetőmag-akció világosan megmutatta az utat, amelyet e tekintetben járnunk kell, nevezetesen azt, hogy a különböző vetőmagakciókra idejében fel kell készülni, előre terveket kell készítenünk, a kiosztásra kerülő anyagot nem a végszükségben kell megválasztanunk, hanem már jó előre ki kell jelölnünk azt az anyagot, amelyből az akciót—lett légyen az ínséges akció is — lebonyolítani kívánjuk. A kötelező iparinövény-termesztés terén a helyzet az 1946. évihez hasonló volt. Azokat az ipari növényeket, amelyeknek termesztése során a gazda megtalálta a számítását — áll ez különösen a cukorrépára —, szívesen termelte, és ott a termelés során kényszerítő rendszabályokat alkalmazni nem kellett. Azon növényeknél azonban, amelyeknek termesztése nem jár anyagi haszonnal, a várt siker elmaradt, és a legkülönfélébb büntető rendelkezésekkel sem tudtuk elérni, hogy a kormányzat által megjelölt vetésterületeket biztosítsuk. Különösen vonatkozik ez a megállapításunk a napraforgóra, amelynél a vármegyére előírt 27 000 kat. holdból csak annak mintegy 60%-a került bevetésre. Véleményem és megítélésem szerint a megoldás kulcsa itt is adva van: megfelelő árpolitika alkalmazásával lehet és kell biztosítani azoknak a növényeknek a termesztését, amelyeknek termesztése akár közellátási, akár pedig export és egyéb kötelezettségeink miatt szükséges és indokolt. 1945. év őszétől kezdve állandóan hangoztatott és felszínre hozott kérdés a mezőgazdasági termelés zavartalanságának biztosítása érdekében a földmívelésügyi igazgatás végső végrehajtó szervében tapasztalható hiányosságának kérdése, nevezetesen a termelési bizottságok ügye. Ha ezen kérdés 1946. évben megoldásra várt, akkor 1947-ben tízszeres súllyal nehezedett ránk e kérdés megoldásának a szükségessége. A több mint kétesztendei többszörösen vázolt ingyenes önzetlenségből eredő termelési bizottsági munka annyira a közöny és a meguntság útjára vezette már a termelési bizottságokat, hogy velük dolgozni, illetve a minisztérium központi elgondolásait érvényre juttatni kívánó termeléspolitikai munkálkodásokat rajtuk keresztül lebonyolítani már lehetetlenné vált. Ezen kérdés az 1947-es esztendőben sajnos még megoldást nem nyert, azt talán majd az 1948. év első felében megszervezendő gazdajegyzői intézmény

2 oldja meg. Dr. Dombos m. áll. gazdasági felügyelő, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1948—10—102 734. 1 A következő szakasz az időjárást ismerteti. 2 Az alsófokú földművelésügyi igazgatás megreformálása céljából az 1948. január 20-án megjelent 580/1948. Korm. sz. rendelet létrehozta a gazdajegyzői intézményt. A községek, városok területére kinevezett gazdajegyzőket a 100 500/1948. FM sz. rendelet igen széles jogkörrel ruházta fel: hatáskörük a mezőgazdaság szinte minden ágára kiterjedt.