Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

A VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉGEK ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEI A MEZŐGAZDASÁG 1947. ÉVI ÁLTALÁNOS HELYZETÉRŐL 57 Szikszó, 1948. április 27. AZ ABAÚJ VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE A vármegye 1946. évi helyzetéhez viszonyítva jelentős javulással nem minden téren számolhatunk be. A vármegye általános életszínvonala nem csökkent mezőgazdasági üzemviteli szempontból. A nagymértékű aszálykár, ami az egész megyét érintette, természetesen egy viszonylagos eladósodást hozott magával. A második évben jelentkező aszály a gazdasági egységeket utolsó tartalékaiktól is kiforgatta, illetve azt felhasználta. Az Ősz folyamán eszközölt vetések: a szokásos vetésterületnek megközelítően % részét tették ki. Az őszi szántások és talajmunkák a nyáron kapott esőkkel jelentős mértékben kellő időben elvégeztettek. A parlag területek % része teljes bemunkálást nyert. E téren is jelentős támogatást nyújtott a felügyelőségen keresztül az országos termelési miniszteri biztos. A vármegye állatállományában általában szaporodás mutatható ki, mégpedig szarvasmarhában 20%, lóban 10%, juhoknál 18%, sertésnél mindössze csak 2%, és ez az aránylagosan csekély emelkedés a sertésállománynál éppen a nagymértékű aszály szemterméscsökkentő ténye miatt állott be. Baromfiaknál általában nem számolhatunk be oly mérvű pusztulásról, mint az 1946. évben volt, de szórványosan itt-ott megritkították az állomány sorait. A földmívesszövetkezetek különösképpen inkább értékesítési és beszerzési vonalon dolgoznak, és termelési vonalon csak a MOSZK fővezetése alatt indultak meg. Földmívesszövetkezeti vezetésben érvényesülni kellene még fokozottabban a tárgyilagosságra való törekvésnek és az önzetlen, de becsületes közérdekű szolgálatnak. A vármegyében gazdasági egyesület és gazdakörök nem működnek, járási földmíves napot tartanak, ahol a kerületi földmívelésügyi tanács is közreműködik. így a tanács működése is szélesebb térre áramlik szét. Az egész vármegye mezőgazdasági életét nagymértékben előmozdítaná a tulajdonjogi kérdések végleges lerögzítése, mert a nagyobbnak nevezett, de aránylag kis üzemegységek, 50—100 holdasok nem látnak alkotmányos megnyugtatást abban az irányban, hogy befektetéseik maguk és családjuk jövőjét szolgálja. Ez a bizonytalanság érzete akadályozza a nagyobb értékű üzemi befektetések megalkotását. A Gönc és abaújszántói gazdaképző iskolák működésüket folytatják, az iskolák benépesítése aránylag gyenge, de némi reménységet mégis nyújt a várható jobb termésű esztendő nagyobb fizetőképessége a jövőbeli nagyobb hallgatólétszám biztosítására. A vármegye a 3 éves terv során irányított növénytermeléssel és állattenyésztéssel tervszerű beosztással és célkitűzéssel indulta felemelkedés útján.