Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

a gazdák s általában a falu népe pénztelenné vált, amihez még az agrárolló is hozzájárult. A mezőgazdasági foglalkozású lakosság pénztelen, nem fizetőképes még az sem, kiben különben a fizetési készség megvolna. A mezőgazdasági termelés általában zavartalanul folyt le. Ebben a földek tulajdonjogának rendezetlensége okozott némi zavart, mert a juttatott sem dolgozik a földjén, míg az nincs a nevén, oly szívesen, mintha nevére lett volna írva, és a fellebbezések okozta bizonytalanság is sürgősen meg lenne szüntetendő. A forint bevezetése előtti inflációs időkben a termés értékesítése, illetve az értékesítéstől való idegenkedés volt a gazdák nagy problémája, mert a pénz értéke napról napra zuhant, amit pedig értékesítésekből kaptak, azonnal be kellett fektetni, hogy meg ne semmisüljön. A forinttal együtt bejött pénzügyi stabilizáció az értékesítést, ezzel együtt a gazdasági életet is stabillá tette, s a konszolidáció az év második felében már éreztette jótékony hatását.'''' 1 A gazdasági felügyelőségeknek és a termelési miniszteri biztosoknak az 1946. november 29-én megküldött 42 000/1946. FM I/a. 1. sz. körlevél az őszi szántási munkálatok szorgalmazására és szigorú ellenőrzésére vonatkozólag tartalmazott előírásokat. 2 Az 1946. október 18-án kelt 40 000/1946. FM sz. rendelet az egyes őszi mezőgazdasági munkák elvégzésének sorrendjét szabályozta, többek közt a tengeri, napraforgó és burgonyaszár betakarítását november l-re írta elő. 3 A továbbiakban a szövetkezetek helyzetét ismerteti. (Lásd a 405. sz. dokumentumot.) 54 Veszprém, 1947. (h. n.) A VESZPRÉM VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Az 1945. évben végigvonuló háborús dúlás a nagy anyagi károk mellett igen nagy lelki megrázkódtatást okozott a gazdák között. Azonban az 1946. évi infláció, a nyári aszály és egyes vidékeken a vagyon és közbiztonság teljes hiánya semmivel sem váltott ki kisebb elkeseredést és elcsüggedést. Több helyen világos nappal kénytelen volt a gazda tétlenül végignézni, hogy kertjében vagy a határban miként lopják az aszálytól amúgy is alaposan megritkított terményét. A mezei lopás a megtorlás hiánya miatt nagyon elharapódzott. A mezőőrök az életveszélyes fenyegetés hatása alatt nemcsak hogy a tolvajok megzálogolásától, de még a feljelentéstől is tartózkodtak. Nem egy esetben fordult elő, hogy az istállóból lopták el a lovakat vagy más állatokat. Mindennek dacára főleg a háborútól leginkább sújtott községekben az állatállomány pótlása a legkülönbözőbb csereüzletek alapján még a megelőző év folyamán megindult, és folytatódott egészen 1946 nyaráig, amíg a katasztrofális szárazság miatt fellépő takarmány hiány miatt a gazdák már nem újabb állatot beszerezni, de a meglevőtől szabadulni igyekeztek. Először csak a kiöregedett igásökrök[től], tehenektől igyekeztek megválni, később azonban már a tenyészállatok is vásárra kerültek. Sajnos azonban vásárló alig jelentkezett. Előfordult, hogy egy községből a vásárra felhajtott 37 db szarvasmarhából mindössze 1 cserélt gazdát. Az állatkereskedők, mészárosok viszont kihasználva a nagy kínálatot, jóval a megállapított árnál alacsonyabban vásárolták meg szükségletüket, kihasználva a gazdák kényszerhelyzetét.