Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

Az őszi búza vetésterülete 1946. évben megközelítette a szokásos évi vetésterületet, az egérkár, felfagyás és jégverés következtében azonban nemcsak, hogy vetésterületének tekintélyes része tönkrement, de az aszálykár következtében régen nem tapasztalt alacsony termést is adott. Hasonló helyzet volt a rozsnál is. Az őszi árpa pedig majdnem teljesen kifagyott. A tavaszi kalászosok vetésterülete lényegesen meghaladta a békeévek vetésterületét, mert a gazdák ezekkel igyekeztek pótolni a kenyérgabona-termelésben mutatkozó hiányt. A tavaszi kalászosok is erősen megsínylették az aszálykárt, ami feltűnően alacsony termésátlagban jutott kifejezésre. A kapások és ipari növények vetésterületei részben meghaladta, részben pedig megközelítette a békeévek átlagos vetésterületét, az aszálykár azonban ezeknél is súlyos károkat okozott, annyira, hogy sok gazda az állatait is kénytelen volt értékesíteni, mert a nagyfokú takarmányhiány miatt nem voltak képesek állataikat az év folyamán takarmányozni. A cukorrépa vetésterülete ugrásszerűen emelkedett, de a terméshozam kat. holdanként 50 mázsát sem ért el. A napraforgó aránylag jól bírta a szárazságot és nagy területen termelve lehetővé tette nagy mennyiségű étolaj tartalékolását. A len és kender nagyon gyenge termést adott. A szántóföldi szálas takarmányfélék közül a lóhere és lucerna is megérezte a nagy aszályt, az átlagosnál jóval kisebb szálastakarmány-mennyiséget adott. A magnak hagyott részeken ezzel szemben kivételesen igen kedvező átlagtermés mutatkozott, mert a nagy szárazság következtében az aranka csak jelentéktelen mértékben pusztított. A rétek szénahozama oly alacsony volt, hogy sok helyen kaszálatlanul maradtak, A legelők annak ellenére, hogy az állatállomány a háborús események következtében nagyon megcsappant, nem látták el elegendő takarmánnyal a legelő jószágot, és idő előtt kisülve, rendeltetésüknek nem feleltek meg. A gyümölcsfélék hozama kielégítő volt, szilvából jó közepes termés, szőlőből jó termés volt. Megműveletlenül maradt a vármegye területén 37 379 kat. hold szántóterület, melynek nagy része olyan szikes terület, amely békeévekben is ugarműveléssel került rendszeres hasznosításra. Az újonnan földhözjuttatottak súlyos anyagi helyzetben vetőmaghiánnyal küzdve az aszályos esztendő következtében nehéz helyzetbe kerültek és amennyiben állami akciók keretében kölcsönvetőmag juttatásban nem részesültek volna, úgy 1946. év őszén földjeiknek nagy része vetetlenül maradt volna. A nagyarányú vetőmagjuttatáson kívül traktorszántási hitelt kaptak, és az üzemanyag árának ismételt leszállításával megvolt a lehetőség arra, hogy ingatlanaikat megművelhessék. Az újonnan földhözjuttatottak birtokba helyezése 1946. év folyamán folytatódott, sőt megindult a juttatott földek műszaki felmérése is. A szövetkezeti mozgalom is megerősödött, és a vármegye valamennyi községében, illetve városában földmíves-