Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

valamint a cselédségnél és napszámosoknál is. Ez érthető is, hiszen az ipari cikkekben beállott hiányok folytán nem volt és nincs mód a megfelelő ruházkodásra, úgyhogy a mindennapi kenyere megvan a gazdatársadalomnak, azonban egyéb igényeit a minimumra csökkenteni volt kénytelen. A munkástársadalomnak a kereseti lehetőségei megnövekedtek, a mezőgazdasági munkán kívül más munkára is kaphat alkalmat. Azon megállapítás alakult ki, hogy 1945. év nyarán a munkások csak a munkák legkedvezőbb részére vállalkoztak, mint pl. aratás, cséplés, kukoricatörés. A szabad munkások egy része a fekete-munkapiacon talál magának foglalkozást és így könynyebben jutott aránylag nagyobb jövedelemhez. Ez természetesen a munkaerkölcs rovására írható. A vármegye területén a növénytermesztési rendszer teljesen szabad. Rendes vetésforgó beállítására a háborús események nem is adtak modor. Mindenki igyekezett saját kenyerének biztosítására, tehát ha ősszel nem, tavasszal gabonát vetni, azonkívül igyekezett kapásnövényekkel bevetni hátramaradt területeit. A 600/1945. ME sz. rendelet elrendelte a földbirtokok felosztását. Az újonnan földhözjuttatottak is elsősorban kenyérgabonájukat akarták biztosítani. Mezőgazdasági szakszempontból a földreform kezdeti nehézségei állapíthatók meg. Ez természetes is, mert hiszen az újgazda még nem rendelkezik sem iga-, sem anyagi erővel, sem pedig megfelelő önállósággal, és nem utolsó sorban szaktudással. Ennek következtében a talaj előkészítése, szakszerű megművelése, vetőmag előteremtése, a növény ápolása és főként a minőségi termesztés igen sok kívánnivalót hagy maga után, és szerény nézetem szerint pár esztendő elmúltával várható csak némi javulás. Legelső feltételnek kell kikötni az újgazda és a régi gazda közötti jó viszony megteremtését. Sajnos sem a kormányzat, sem pedig az újgazda vagy a régi gazda nincs abban a helyzetben ma, hogy minden nehézség nélkül a szükséges tényezőket előteremtse, tehát elsősorban a segíteni akarás, a kölcsönös megsegítés az, ami lehetővé teszi a mezőgazdálkodás újjáépítését és előbbrevitelét. Az újgazda tudatában kell, hogy legyen annak, miszerint igen szorgalmas és odaadó munkával kezdheti meg mezőgazdasági életét olyképpen, hogy segítséget nyújtson kézi erővel a tehetősebb gazdáknak, a tehetősebb gazda pedig ellenszolgáltatásképpen oda kell hogy adja fogatát, igaerejét és ha módjában van, holt felszerelését is az újgazdának. Ez a jó viszony ez ideig csak kis százalékban tapasztalható. Az időjárás az elmúlt évekhez képest némi rendellenességet mutatott. Elég korán kitavaszodott és a rövid tavasz után megkezdődött a nyár, amely nem volt bő csapadékban. A felügyelőség 1945. év március havában kezdte meg működését.. 1 A rétek, legelők gyengén fejlődtek. Kevés hozamukat is az átvonuló idegen katonai alakulatok felhasználták, elszállították. Az aratásra és cséplésre megfelelően kedvező időjárás volt. A 30 300/1945. ME sz. rendelet alapján 1945. év folyamán megalakultak a községi, illetve a városi, járási és vármegyei termelési bizottságok, amelyek a helyi termelést igyekeztek biztosítani. A gépi, iga- és kézi erő elosztását, vetőmagvak felkutatását és általában a mezőgazdasági munkák helybeli irányítását végezték, több-kevesebb sikerrel. Későbbiek folyamán a termelési bizottságok újjászervezésére vonatkozóan