Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

az egész üzemre későbbiekben kiható súlyos hibák állnak fent, melyet a szakszervezet vezetőségének saját erejéből nincs módjában megakadályozni. Nem frázis, de a szén ma elsőrendű közszükségleti cikké vált. Egyrészt a közeledő tél fűtési anyaga, másrészt még sokkal fontosabb, az egész ország vérkeringését fenntartó vasutainknak és részben az újjáépítés, jóvátételt helyettesítő

1 gyáraink létfontosságú üzemanyaga, úgyis mondhatnánk, a széntermelés fokozásától függ az újjáépítés eredményes munkája. Kell a szén! Nem csak a gyárunknak, hanem a didergő embereket rejtő lakásokban is. A jóvátételi munkát el kell végezni, a lakásokat fűteni kell. Gyárunk átlagos üzemmenetéhez naponta kb. 120 tonna szén szükséges. Ezzel szemben ma alig tudunk 35—40 tonnát termelni. Helyzetünk majdnem katasztrofális. Segítséget máshonnan nem kaphatunk, magunkra vagyunk utalva. Ennek ellenére, ha magunk ellen is szólunk, de be kell ismernünk, hogy termelésünk ahelyett hogy emelkedne, egyre csökken. A termelés alacsony színvonalon álló kapacitása aggodalomra ad okot. Az ok szerintünk kettő: Egyik a háború okozta átállás meglazította a munkafegyelmet. Most azonban senki sem meri a régi formák között követelni, mert fél és joggal, hogy a szabadságot szabadosságnak értelmező munkásság ellenszenvét vagy rosszindulatát vonja maga után. A munkafegyelem meglazult, és senki sem mer a dolgokba nyúlni, sem parancsolni, nehogy megsértsen valakit. A műszaki tisztek egyes üzemi bizottsági taggal, mindent elkövetnek, a több termelés fokozásáért, azért szemükbe reakciós az, aki bizonyos, azelőtt is megkívánt munka elvégzését kéri tőlük. Tehát inkább engednek a fegyelemből, ha látják is a következményeit, és mert a „Jó ember" szerepét senki sem akarja eljátszani, ha mind ez a termelés rovására is megy. A másik ok: nyíltan kell beszélni arról, hogy egyes üzemi bizottsági tagoknak nincs megfelelő képessége arra, hogy jól tudná munkatársainak érdekeit képviselni. Üz. biz. tagságát saját egyéni érdekeik előmozdítására használja fel, és a régi munkahajcsárokat is megszégyenítő hangon és modorban beszélnek munkatársaikkal. A fent említetteket fokozza még az, hogy az üzem kb. fél év óta nem rendelkezik komoly vezetőséggel, egyrészt azért mert a volt üzemvezető egyéb irányú elfoglaltsága alatt öt különböző helyen levő bányán eredményes munkateljesítményt nem fejthet ki, másrészt a hivatalos utódokról való nem gondoskodás, illetve ennek szolgálatába lépési késedelme miatt. Ennek következményei, hogy az üzem mostoha gyermekként való kezelése miatt megfelelő üzemi anyagokkal ellátva nincs. Nem utolsó sorban nem hat serkentőleg a munkásságra az sem, hogy egyik legnagyobb tisztviselője, aki ellen számos panasz hangzott el, s az igazoló bizottság által vezető állásra alkalmatlannak minősített főtanácsosa a borsodi bányák szakreferense lett, tehát a munkásság egyáltalán nem hízelgő véleménye csak előrehaladással szolgált számára.