Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

A BÁNYÁSZSZAKSZERVEZET KIKÜLDÖTTJÉNEK JELENTÉSE A BERENTE1 TERVISMERTETŐ ÉRTEKEZLETRŐL Folyó hó 4-én Borsodba utaztam az 5 éves részletterv ismertetésének ellenőrzésére. A Sajómelléki NV berentei üzeménél 5-én 2 óra 30 perckor a délelőtti harmad és a délutáni harmad egy időben tartották meg az 5 éves részletterv ismertetését. Az előadást az üb titkár nyitotta meg. Beszélt az eddigi elért eredményekről nagy vonalakban, majd az üzemre vonatkozó beszámolót az üzemvezető ismertette. Azután én kértem szót, mert láttam, hogy a munkásokat nem érdeklik azok a dolgok, amit az üb titkár és az üzemfőnök az 5 éves részlettervről beszéltek. Kiabálások jöttek többfelől, hogy itt nincs semmire szükség. Itt mindenki dolgozik, csak fizessenek, ha meg nem akarnak fizetni, dolgozzanak maguk. Egyébről sem tudnak beszélni csak a versenyről meg a tervekről, de arról, hogy az élelemtárban nincsen zsír, a liszt rossz, ehetetlen, erről nem beszélnek, ez pedig már régebben így van. Kijöttek egy esetben a lisztet megvizsgálni, és megállapították, hogy az rossz. A lisztből sütött kenyérből küldtünk fel a Szakszervezeti Központhoz, mind ez ideig ebben a kérdésben nem történt semmi intézkedés. Alig lehet lecsillapítani a munkásokat, mert a mai 5 éves részletterv ismertetése épp akkor történt, amikor a munkások megtudták a múlt havi keresetüket. A kereset általában nagyon alacsony, 15—16—17 forintos a legtöbb csapat keresete, egy-két csapat van, amelyik elérte a 28—29 forintos nyerskeresetet. Én megvizsgáltam, hogy mi ennek az oka és megállapítottam, hogy a keresetnek csupán csak az a hibája, hogy a munkások nem dolgoznak. Érdemes felemlíteni egyik csapatot, amelyik három harmadban dolgozik. Az egész havi kivájásuk csak 24 méter, a 40—50 méter szokásos kivájás helyett. Tehát ilyenformán nem is lehet még annyit sem keresni, mint amit ő nekik adtak, mert a vizes munkahelyen, figyelembe véve a víznek a munkához viszonyuló nehézségeit, ezért pótlékot kaptak. Ezeket a bajokat, a közbekiabálásokat, az ilyen helytelen magatartásukat a munkásoknak abba tudom megállapítani, hogy a vezetőség nem kellő gondot fordít a munkások nevelésére és tanítására. Igaz, hogy a munkásoknak az összetétele kimondottan falusi munkásokból adódik, a 450 munkásból kb. 50%-a párttag, a többi pedig pártonkívüli. Ennek az 50% párttagnak kb. a 30%-át kiteszi, akit egyáltalán nem érdekel semmi sem, sem a tanulás, sem pedig az ország fejlődése, tehát ilyen emberektől nem is várható más, csak csupán annyi, amit a hanyag munkások mondanak, illetve lázító szavakat inkább meghallgatják és csatlakoznak hozzájuk. Ezt az is bizonyítja, hogy az egész gyűlésen egy érdemes hozzászólás nem történt, csak a nagy kiabálások, akik párttagok voltak, azok pedig hallgattak nagy részben.