Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

270/B Budapest, 1948. október 26. VAJDA IMRE FELJEGYZÉSE BÉREI ANDORNAK A GYENGE SZENEK FELHASZNÁLÁSÁRÓL A gyengébb minőségű szénfajták felhasználása, ill. annak forszírozása mindenekelőtt egy technológiai és szervezési feladat. Első lépés tehát felderíteni: hol lehet fokozottabban, termelési kiesés nélkül nógrádi, borsodi, dunántúli szeneket felhasználni, tata—dorogi szenek helyett. Új létesítményeknél irányt kell venni arra, hogy azok a rendelkezésre álló szénfajtákra rendezkedjenek be, de valószínűleg bizonyos beruházások árán végrehajtható működő egységeknél is az átállítás. — Egyébként a jobb szénfajták termelésének forszírozását és a beruházások odairányítását mi rendeltük el, és a MÁSZ nem is erre vett eredetileg irányt, a menynyiségi fokozás érdekében. Ha azonban a szénárak útján akarjuk a gyengébb minőségű szenek fogyasztását elősegíteni, úgy az a veszély fenyeget, hogy felborítjuk vagy legalábbis megbolygatjuk a termelő vállalatok pénzügyi, kalkulációs helyzetét, tehát kénytelenek lennénk, legalábbis állami vonalon, árkiegyenlítést adni ott, ahol változatlan szénminőség mellett lényegesen magasabb árat kellene fizetni. Átlag fuvardíjakat teremteni én sem tartom helyesnek, csak elkenné a problémákat, amelyet azonban csakis műszakilag lehet és szabad megoldani. Vajda Kézzel írt tisztázat. — UMKL OT 1947—48. IV—1—a. 12819/1948. — a bányászati csoport feljegyzésén (270/A sz. dok.). Vajda Imre véleménye után Bérei Andor kézírásával: „Elnök úr megjegyzését is figyelembe véve célszerű lenne értekezlet összehívása a Közlek. Min., Iparügyi Min., MÁSZ, A VIRT bevonásával. 11/1. Bérei". Az értekezlet megtartásáról vagy más közvetlen, a fentieket követő intézkedésről nem tudunk.