Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

21 Tatabánya, 1945. június 26. SZÉKELY PÁL JELENTÉSE BÁN ANTALNAK TATABÁNYA ELLÁTÁSI NEHÉZSÉGEIRŐL Miniszter Úr! A tatabányai ipari üzemeknek az orosz katonai hatóságoktól való átvétele alkalmával az üzemvezetőkkel, az egyes üzemi bizottságok elnökével, valamint az együttes üzemi bizottság minden tagjával folytatott közös tárgyalás során elhangzottakat a következőkben hozom a Miniszter Úr tudomására, és a munkásság nevében kérem, hogy azt az illetékes közellátásügyi miniszter úrral soron kívül közölni szíveskedjék. A tatabányai bányamunkásság, valamint a kapcsolatos üzemek munkásai a közelmúlt hónapok termelő munkája alatt valóságos nemzeti hősökké váltak. Közismertek azok az élelmezési nehézségek, melyeket Tatabányán el kell szenvedniük, s amelyekről már több hírlapi cikk is jelent meg.

1 Orvosi vélemény szerint is mintegy 25%-ra tehető a munkásoknál a munkaerőveszteség, ami hovatovább mind fokozódni fog, hacsak erélyes és gyors intézkedés nem segít a helyzeten. Nagyon gyors segítségre van szükség és legalább arra, hogy hetenként egyszer bárminő alakban is, de hústáplálékhoz is hozzájuthassanak a föld alatt dolgozók és a külszíniek közük azok, akik az élen haladnak az újjáépítő munkában. A széntermelő munkáslétszám napról napra apad, fogy, az emberek szétszélednek és a téli nagy szénszükséglet idejére nem tudjuk majd a termelő karokat munkába lendíteni. Tatabányán tisztában vannak azzal, hogy Budapest életlehetőségeinek fenntartása majdnem száz százalékig az itteni termelő munkától függ. Ezt testi és lelki áldozathozatalok útján is szívesen teljesítik más dolgozókért és termelőkért, de mint magukat kifejezték, nem hajlandók a pesti kávéházakban és más szórakozóhelyeken élők léha tömegeiért megcselekedni. Kérik, hogy ez az álláspontjuk megfelelő ismertetést nyerjen. Tudomásul vették miniszter úr azon mozgalmát, mely szerint iparcikkekért élelmiszerekhez és később ruházati cikkekhez juthatnának hozzá, de hangsúlyozzák a bakancskérdés igen életbevágóan fontos voltát. Igyekeztem a megfelelő felvilágosításokat és megnyugtatásokat a munkásság számára megadni, amit tapssal vettek tudomásul, de hangsúlyozták, hogy nemcsak szavakat, hanem gyors cselekedeteket is kérnek. Dr. Székely Pál Tisztázat. — UMKL Bán Antal r. i.