Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

259 Budapest, 1948. június 1. A „MAGYAR IPAR" TUDÓSÍTÁSA A BÁNYÁSZOK RÉSZÉRE INDULÓ SZAKMÉRNÖKI TANFOLYAMRÓL: „BÁNYÁSZMÉRNÖKI FŐISKOLA BÁNYÁSZOK RÉSZÉRE" Szeptember 15-én a MÁSZ hároméves szakmérnöki tanfolyamot indít a Műegyetemen. A tanfolyam a bányamunkásság jövendő demokratikus műszaki vezetői felnevelésében eddig a legjelentősebb előrehaladást jelenti. A főiskola bányászhallgatói a főiskolán háromévi tanulás után bányaszakmérnöki képesítést nyernek. A főiskolának négy — nevezetesen bányaművelési, bányagépészeti, bányavillamossági és bányaüzem-gazdaságtani — tagozata lesz. A legnagyobb gondossággal folytatták le kerületenként a tanfolyam jövendő hallgatóinak kiválogatását. BányásszakértőkbŐl és műegyetemi tanárokból álló bizottság vizsgáztatta azokat a jelentkezőket, akiket a helyi szakszervezet, az üzemvezetőség és az üzemi bizottság a tanfolyamra alkalmasnak nyilvánított. A hároméves tanfolyamot megelőzően május 24-i kezdettel ugyanis előkészítő tanfolyam indul. A lefolyt vizsgák erre a tanfolyamra szóltak. A felvételi vizsga színvonala elérte a középiskolás oktatás színvonalának felső határát. Az előkészítő tanfolyam hallgatóinak létszáma 100. A 100 bányászhallgató közül 80 kerül a hároméves mérnöki tanfolyamra. A Budapesten tanuló bányászok kollégiumban nyernek elhelyezést s a tanulás mellett napi 6 órán át szakmai gyakorlati munkában vesznek részt. A hároméves tanfolyamról kikerülő bányászmérnökök képezik majd a gerincét a magyar bányászat új, demokratikus műszaki-vezetőtáborának. Magyar Ipar, 1948/10.