Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

tán az említett szakszervezet a mai ülésre meghívatott, azonban képviseletéről nem gondoskodott. Dr. Benárd Aurél: ismerteti a kiküldött bizottság által megalkotott újabb fegyelmi rendtartás-tervezetet, és rámutat azokra a pontokra, amelyekben a bizottság a MOSZ részéről felmerült kívánságokat nem tehette magáévá. Dr. Csanádi György: előadja, hogy megítélése szerint a bizottság feladata lett volna, hogy a MOSZ észrevételeit közvetlen tárgyalások során tisztázza, azonban mivel ez nem történt meg, alapvető kifogásait itt kell előadnia. Az elmúlt ülésen hozott határozat ellenére fenntartja azt az észrevételt, hogy a MOSZ kívánságainak a fegyelmi bíróságok összetétele nem felel meg, s reméli, hogy ezt a jóváhagyási eljárás során az iparügyi minisztériumban érvényesíteni tudja. Kifogásolja a vezérigazgató bírságolási jogát, amit még súlyosít az, hogy jogorvoslati lehetőség sincsen ellene — továbbá azt, hogy az alkalmazott magaviselete akkor is fegyelmi vétséget képezhet, ha a hivatalával nincsen közvetlen összefüggésben, az üzemi bizottság közvetlen fegyelmi jogának hiányát, végül azt, hogy a rendtartás hatálya a nyugdíjasokra is kiterjed. Dr. Láng János: arra hívja fel a figyelmet, hogy a MOSZ és a bizottság álláspontja között az a lényeges ellentét merült fel, hogy a bizottság szerint a fegyelmezés joga az ügyvezetést kell hogy megillesse, míg a MOSZ javaslata szerint ezekben a kérdésekben a munkavállalói érdekképviseleti szerveké lett volna a döntő szó. Ennek folytán az elvi különbségek tekintetében kilátástalan volt a közvetlen tárgyalás. Timár László: hangsúlyozza, hogy nem szabad szem elől téveszteni a társaság különleges helyzetét, ahol — államosított vállalatról lévén szó — a munkavállalói érdekképviseletek szerepe természetesen csekélyebb jelentőségű, mint a kapitalisztikus magániparban. Indokolatlannak tartja a vezetőséggel szemben, amely a munkáspárthoz tartozó iparügyi miniszter bizalmát élvezi, a MOSZ által kívánt biztosítékokat. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Társaság személyzetének munkafegyelme sok kívánnivalót hagy, s ennek a helyzetnek megváltoztatásához megfelelő eszközre van szükség. Vajda Pál: utal arra, hogy a kormányhatósági jóváhagyás során az iparügyi miniszternek módja lesz arra, hogy ez esetleges elvi különbségeket a Szakszervezeti Tanáccsal közvetlenül rendezze. A fegyelmi rendtartás jelentőségét fokozza az, hogy ez az első államosított vállalatnál megalkotott fegyelmi szabályzat, amely irányadó lesz a többi államosított üzemekre is. Kökény Mihály: a MOSZ részéről előadott kívánságok megfontolását ajánlja: javasolja, hogy a vezérigazgató bírságolási joga ellen halasztó hatállyal nem bíró jogorvoslatnak legyen helye az iparügyi miniszterhez, továbbá, hogy az alkalmazott magaviselete tekintetében a MOSZ általjavasolt szöveg fogadtassák el, úgyszintén, hogy a nyugdíjas alkalmazott csak aktív minőségében elkövetett szolgálati vétségért legyen fegyelmileg felelős. Bár az üzemi bizottságokról szóló 55 000/1945 Ip. M.