Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

Most, ha körülnézünk megállapíthatjuk, hogy elsősorban a rezsilétszám leépítése fokozhatja a termelést, illetve csökkenti a deficitet. Azok a bányászok, akik 20 q szenet termelnek koponyánként 70 cm-es szénből, ezeket nem lehet kérdőre vonni, ezek a bányászok nem okai a ráfizetésnek. Ezen a téren már nemcsak beszélni, hanem cselekedni kell, amilyen gyorsan csak lehet, mert nem bírjuk, hogy a bányászok szorgalmas munkájuk után e deficitről beszéljenek a MÁSZ-nál. Most csak röviden beszéljünk a tényekről. Amikor a tőkéseké volt a bánya, hogyan tudtak ők spórolni a maguk zsebére. 450-től 500-ig volt a dolgozók létszáma, fizikai, szellemi egyaránt. Volt 1 üzemvezető 1 számtiszt, mint ügyvezető is. 1 pénztárnok 1 bányamester 1 főaknász 1 gépmester 1 raktárnok 1 expeditor, aki a bérelszámolást is végezte 1 segítséggel 2 rakodófelvigyázó 4 bányafelvigyázó összesen: 14 szellemi munkás. Nézzük meg ezzel szemben, amikor a munkásoké a bánya, van 1 üzemvezető 1 helyettes mérnök 1 számtiszt 1 pénztárnok 4 bérelszámoló 1 expeditor 2 gépmester 1 bányamester 3 írnok 2 bányafölmérő 2 anyagraktára ok 1 főaknász 1 helyettes 11 bányafelvigyázó összesen: 32 szellemi munkás. A dolgozók létszáma 560 összesen, szellemiekkel együtt. így áll ez az egész vonalon végig. Ha megnéznénk a MÁSZ központokat ott még többet látnánk.