Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

1 Műszakonként. 2 Értsd: földalatti improduktív munkáslétszámot. 3 1947 januárjában a MÁSZ elrendelte, hogy az üzemek külszíni munkásokat csak a kerületi bányaigazgatóság engedélyével vehetnek fel. Ugyanakkor a kerületi bányaigazgatóságokat arra utasították, hogy felvételeket csak kivételesen engedélyezzenek (1/1947. — VII. MÁSZ sz. r. — MÁSZ Közlöny, 1947/1.). 1947 júniusában kimondták: „összes üzemeink fizikai munkásokat — úgy földalatti, mint külszíni munkára — csak a munkaügyi főosztály előzetes írásbeli hozzájárulása alapján vehetnek fel" (52/1947. — VII. MÁSZ sz. r. — MÁSZ Közlöny, 1947/39.). *L. 159. sz. dok. 218/A Budapest, 1947. szeptember 23. RÉSZLETEK A KÖZÉRDEKELTSÉGEK FELÜGYELŐ HATÓSÁGÁNAK A MÁSZ-HOZ KÜLDÖTT ÁTIRATÁBÓL: VIZSGÁLATI ÉSZREVÉTELEK A Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága az 1947 május—szeptember hónapokban a Részvénytársaság széntermelési üzemágánál megtartott vizsgálat során felmerült észrevételeiről az alábbiakban értesíti az Igazgatóságot. _ í A vállalat központi személyzetének létszáma 1946 október hótól 1947 július haváig fokozatosan 28%-kal, a részükre folyósított illetmények összege pedig 65,8%-kal emelkedett. A központban 1947 július havában a szellemi munkások száma (845 fő) az összes munkavállalók számához (1117 fő) viszonyítva 75,6%. Kirívó aránytalanság, hogy a központban egy kollektív szerződésen felüli illetményt élvező alkalmazottra csak 3,3 kollektív szerződés hatálya alá tartozó munkavállaló esik. A kérdés beható vizsgálata során megállapítható, hogy a központi személyzet létszáma túlméretezett. Az államosítás előtt a magánvállalatok szellemi munkavállalóinak létszáma kb. 600 főre tehető, tehát a központi szellemi alkalmazottak 845 főből álló létszáma ezzel szemben 40%-os emelkedést jelent, holott a magánvállalatok adminisztrációjának egyesítése révén jelentős létszámcsökkenést kellett volna elérni. (Megjegyzi a felügyelő hatóság, hogy a vállalat által hangoztatott az az ellenérv, hogy a magánvállalatok szellemi munkásainak létszáma 1600 fő volt, többféle szempontból vitatható.) Az a disparitás, hogy a bérek jóval nagyobb %-kal (65,8) emelkedtek, mint a létszám (28%), főleg a kollektív szerződésből való átminősítésekből és az illetmény többletadónak a vállalat részéről történt átvállalásából ered. A vállalat központi személyzetének kérdése ezek szerint feltétlenül átszervezésre szorul. Mindenekelőtt meg kell állapítani a normál létszámszükségletet. A felügyelő