Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

részt a szén értékéből befolyó pénzből elsősorban megvásárlásra kerülő, a termeléshez szükséges anyagok (bányafa, olaj, sodronykötél stb.) szempontjából —, tisztelettel kérjük a T. Iparügyi Minisztériumot, méltóztassék rövid úton intézkedni mind a szegedi, mind a salgótarjáni katonai parancsnokságoknál, hogy sem a Szegedről elinduló élelmiszerszállítmányok indítása, sem pedig a Salgótarjánból elszállításra kerülő szénmennyiségek berakása elé a katonai hatóságok akadályt ne gördítsenek. Teljes tisztelettel Fogalmazvány. — OL Z 221—211/1. Formai szempontból nem hiteles. 14 Budapest, 1945. május 12. A MAGYAR ÁLTALÁNOS KŐSZÉNBÁNYA RT. ÜGYVEZETŐSÉGÉN KELETKEZETT FELJEGYZÉS A BORSODI SZÉNBÁNYÁK HELYZETÉRŐL A borsodi (sajóvölgyi) szénbányaipar helyzetéről örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyes bányaüzemeket a háborús helyzet következtében — termelőképességüket illetően — nagyobb horderejű károk nem érték. Komolyabb károkat csak az exponált fekvésű bányák szenvedtek. Az említett károk túlnyomórészt az anyagi javak eltulajdonításából, az élelem- és anyagraktárak kifosztásából, kocsik, lovak stb. elhurcolásából, valamint a hidak, átereszek és sínszálak felrobbantásából keletkeztek. Ez utóbbiakat az oroszok segítségével bányamunkások hozták rendbe. A szénbányaipar szempontjából a legnagyobb szerencsének mondható, hogy az egész borsodi reviernek a pillére, a barcikai centrálé csaknem teljesen sértetlen maradt. Ezen erőműnél előállott — szerencsére csak rövid ideig tartó — üzemszünetelés (a távvezetékek megrongálódása stb.) következtében egyes bányákat ért vízbetörés ugyancsak károkat jelentett, de ezek víztelenítése már befejezést nyert és így a termelőmunka csaknem minden bányában rendszeresen folyik. A bányákban teljes fegyelem uralkodik ugyan, de tombolva folyik a feljelentések áradata is. Sajnálatos tényként kell leszögezni, hogy az üzemi bizottságok nem mindenütt állnak a helyzet magaslatán és sok esetben túlkapásokba esnek, ami nem kis mértékben befolyásolja a termelőmunkát. Az orosz parancsnokság alól felszabadult, illetve magyar közigazgatás alá került bányákból

1 a szállítások megindultak, és ha bányafával, üzemanyagokkal, élelmiszerekkel, lábbelivel stb. megfelelően elláthatók lesznek, nincs akadálya annak, hogy — kevés kivétellel — már teljes kapacitásukig termelésüket fokozhassák.