Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

A tervezett összbevétel, amellyel szemben az 5. sz. melléklet szerinti kiadás a különbség mint elképzelt tiszta haszon kereken 4%. Mivel a bevétel vitathatatlanul jó szám, másrészről a kalkuláció szerinti összes haszon csak 4%, tehát minden szempontból minimálisnak tekinthető, ezért kötelességem rámutatni arra, hogy a számtalan feltételezéssel, de végső arányaiban mégis elfogadhatónak látszó költségkeret kényszerzubbonynak tekinthető, amelyet rá kell húzni az üzemekre, ha azt akarjuk, hogy az állami bányászat deficitmentes legyen. Az egyes üzemek pedig ebből a keretből csak akkor élhetnek meg, ha az állam minden eszközzel hozzásegíti a bányászatot ahhoz, hogy az anyagszükségletet hatósági árszinten megkapja; munkabérvonalon pedig olyan kollektív szerződés szerinti béreket terveznek, hogy azok alapján az összmunkásság átlagkeresete műszakonként legfeljebb 12 forint körül mozogjon. Ha ezek a feltételek nem állnak elő, vagy a termelés mennyisége — a munkásság egyéni teljesítményén keresztül — nem emelkedik erősen, akkor már eleve számolni kell a bányászat veszteségével. Radó Antal kereskedelmi tanácsos, hites könyvvizsgáló Tisztázat. — PtlA 272—12/143. Az iraton kézírással: „Rákosi elvtárs, Varga elvtárs. Nagyon fontos! Vas Zoltán VIII. 1." A jelentéshez csatolt öt melléklet (közlésüktől eltekintettünk): 1

1946 augusztusra várható bevételek. 2 Kimutatás a Salgó és MAK 1939-es termelési költségeiről. 3 1946 augusztusra várható anyagköltségek. 4 1946 augusztusra várható bérköltségek. 5

1946 augusztusra várható termelési költség. 24 650 000 forint, 23 731 000 forint, 919 000 forint, vagyis