Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

teség volt számunkra dr. Bertalan István igazgatónknak az ostrom alatt bombatámadás következtében bekövetkezett halála is. Egyébként is bőséges aratása volt a halálnak ezekben az években. A vállalatok vezetői, tisztviselői és munkásai között számtalan áldozata van a harcoknak, az üldöztetésnek és deportálásnak. Megindultan gondolunk mindannyiukra és megőrizzük emléküket. Emlékezetesek még az 1945-ös esztendő súlyos küzdelmei, melyeket a magyar bányavállalatok munkavállalóikkal karöltve vívtak a háború pusztításaitól súlyosan megviselt magyar szénbányászat újjáépítéséért. A háború nem egy helyt súlyos pusztításokat eredményezett a külszíni berendezésekben, lakótelepekben, más helyt hosszú hónapokra megszakadván az áramtermelés, a bányák víz alá kerültek, nem szólva arról, hogy a hadműveletek során elpusztultak a hatalmas anyag és élelemkészletek és mindezekkel együtt a vállalatok forgótőkéi. A bányavállalatok vezetői átérezték, hogy a szénbányák újjáépítésének és kifejlesztésének előfeltétele a háborús nélkülözésektől megviselt munkásság erőbeni állapotának orvoslása és ezért az egész országot behálózó kompenzációs ügyletek kimunkálásával igyekeztek a bányamunkásság élelmezését lehetővé tenni és egyre jobban javítani. Nyilvánvaló, hogy a békebeli ellátás színvonalát még ez a szerteágazó szervezet sem tudta biztosítani, hogy a munkásság lábbelivel és ruházattal történő ellátása sem érhette el a kívánatos mértéket, de kétségtelen, hogy az ország többi dolgozóinak élelmezési színvonalához képest jelentős többleteredményt tudott biztosítani. A háborús cselekmények során elhurcolt, elpusztult gépek, eszközök javítása és pótlása is haladéktalanul megkezdődött, bár annak útjában az országszerte érezhető anyaghiány súlyos akadályokat gördített. Annak ellenére, hogy a bányavállalatok forgótőkében, anyagkészletekben óriási veszteségeket szenvedtek, hogy bankbetétük, készpénzkészletük és követeléseik úgyszólván teljesen megsemmisültek, és hogy a háború megfeszített munkája és a hadműveleti időszak nélkülözései után fizikailag leromlott, rosszul táplált, lábbelivel és ruházattal hiányosan ellátott munkásság teljesítménye egyelőre mélyen a békebeli alatt maradt, azok a nagyarányú beruházások, amelyeket a bányavállalatok üzemeikben 1944. év végéig foganatosítottak és amelyeknek túlnyomó hányada túlélte a háborús pusztítást, a termelés gyors újrafelvételét és hónaprólhónapra történő emelését tette lehetővé. Amíg 1938-ban a barnaszén-és feketeszén-termelés havi átlaga 7,72 millió q volt, addig a harci események során szükségképp bekövetkezett teljes termelési szünet után 1945 júliusában már 3,45 millió q-t képviselt, hogy azután augusztusban 4,05 millió q-ra, októberben 4,40 millió q-ra, decemberben pedig 4,41 millió q-ra emelkedjék. Ezt a jólismert anyag, élelem és pénzhiány közepette elért eredményt annál