Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

a Salgó ellen •— u.o. 13/787., Burics György perét a MÁK ellen — u.o. 13/964. és hosszasan sorolhatnánk a MASZ Jogügyi Osztály iratanyagában található hasonló jellegű ügyeket). 1 Megjelent: MK 1946/178. 140 Budapest, 1947. március 7. AZ ÁLLAMOSÍTÁSI FŐMEGBÍZOTT FELTERJESZTÉSE A NÉPJÓLÉTI MINISZTERHEZ A SZÉNBÁNYÁSZATI NYUGDÍJAK RENDEZETLENSÉGÉRŐL • Miniszter Úr! A szénbányák államosítása az egyes szénbányavállalatok elismert nyugdíjpénztárait oly súlyos anyagi helyzetbe hozta, hogy a jogszabályilag előírt nyugdíjfizetési kötelezettségeinknek általában csak teljesen elenyésző mértékben tudnak eleget tenni. Ennek egyik legfőbb előidéző oka, hogy a szénbányavállalatok elismert nyugdíjpénztárainak a Magyar Állami Szénbányák Rt. által átvett alkalmazottak azokat a nyugdíjpénztári járulékokat, amelyeket az államosítás megtörténte előtt mint a fenntartó vállalat alkalmazottai fizettek, jelenleg nem fizetik be és a Magyar Állami Szénbányák Rt. sem teljesít e címen semmiféle járulékbefizetést. Meggyőződésünk szerint még átmenetileg sem engedhető meg — nemcsak szociális szempontból, de az államosítás érdekében sem —, hogy a szénbányavállalatok elismert vállalati nyugdíjpénztárai egyéb, nem államosított szakmákhoz tartozó nyugdíjpénztáraknál kirívó mértékben kisebb nyugdíjakat folyósítsanak, és hogy a szénbányászat államosítása folytán a hosszú évtizedek fáradságos munkája és a hosszú éveken át teljesített nyugdíjjárulék befizetése után nyugalomba került dolgozók nélkülözéssel tele, emberi megélhetőshez nem méltó helyzetbe kerüljenek. Mindezek alapján tisztelettel kérjük Miniszter urat, hogy a szénbányavállalatok elismert nyugdíjpénztárainak jogviszonyát tárgyaló végleges jogszabály megalkotásáig elrendelni szíveskedjék: 1. hogy a Magyar Állami Szénbányák Rt. azon alkalmazottai, akik korábban valamely szénbányavállalat alkalmazottai és ezen vállalat elismert nyugdíjpénztárainak tagjai voltak — minden igényük elvesztésének terhével —, kötelesek a miniszterileg jóváhagyott, elismert vállalati nyugdíjpénztári szabályzatban előírt járulékokat a mai munkaadójuk, a Magyar Állami Szénbányák Rt. útján a nyugdíjpénztárakba befizetni;