Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)
III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS
Az 1947. évi július hó 1. napjától az állami szénbányászat évi nyers bevételének egy százalékát az Országos Szénbányászati Szaktanács és a Szakszervezeti Tanács meghallgatása után munkásjóléti célokra és munkásszármazású kiváló képességű tanulók felsó'bb oktatására kell fordítani. Az iparügyi miniszter köteles ennek az összegnek felhasználásáról a törvényhozásnak évről évre jelentést tenni. 15. §. A föld alatt dolgozó bányamunkásság szakoktatásáról, utánpótlásáról és megfelelő neveléséről az állam külön gondoskodik. 16. §. A szén külföldről való behozatala az állam ellenőrzése alatt áll. VI. fejezet Országos Szénbányászati Szaktanács 5 17. §. 1. A magasabb műszaki és nemzetgazdasági szempontok érvényesítése végett Országos Szénbányászati Szaktanács szerveztetik. 2. A Tanács elnöke az iparügyi miniszter vagy megbízottja, tagjai: az iparügyi minisztérium bányászati közigazgatási szakosztályának, valamint a bányászati és bányászati kutatási szakosztályánakvezetője, az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, a Magyar Bánya- és Kohómunkások Szabad Szakszervezetének főtitkára, a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének, a Magyar Magánalkalmazottak Országos Szabad Szakszervezetének, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének egy-egy kiküldöttje, a Földtani Intézet igazgatója, az állam szénbányászati vállalatának (vállalatainak) vezetője — a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bányajogi tanszékének és bányaműveléstani tanszékének tanára, valamennyi bányahatóság vezetője —, továbbá az ügy szerint érdekelt szakminiszter képviselője s az iparügyi miniszter által megbízott szakértők és érdekképviseletek kiküldöttjei. 3. A tagok megbízatása tiszteletbeli, semmiféle díjazással nem jár, azonban a tagok készkiadásait (útiköltség stb.) meg kell téríteni.
