Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

V. fejezet Az állam szénbányászati tevékenysége 12. §., 13. §. 14. §. .. .

2 Az ország szénbányászatának pénzügyi eredményét ez ideig a készpénzben és természetben kiszolgáltatott mintegy évi 4 millió aranypengó' értékű terragiális szolgáltatások terhelték, amitől a szén jogok megszűntével az államosított szénbányászat megszabadul. Ez teszi lehetővé, hogy 1947. július 1-től az évi nyersbevétel 1%-a munkásjóléti célokat szolgáljon és intézményesen biztosítsa a tehetséges munkásgyerekek magasabb oktatását. Az iparügyi miniszter a Nemzetgyűlés megfelelő tájékoztatása céljából évről évre jelentést köteles tenni a most ismertetett összeg felhasználásáról. 15. §. Európa-szerte tapasztalható, hogy a föld alatt dolgozó bányamunkásság létszáma aggasztóan apad. Ennek a folyamatnak meggátlása végett az államnak gondoskodnia kell az utánpótlásról s ennek keretében a megfelelő nevelésről és oktatásról. 16. §. Esetleg már a közeli jövőben számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a kedvező természeti adottságoknál fogva olcsóbb külföldi szénkínálat mellett a hazai bányászat nem lesz kifizetődő, ami korlátlan szabad verseny esetében egyes gyengébb minőségű szeneink bányászatának abbahagyására kényszeríthetne. Ezzel szemben a szén külföldről való behozatalának állami ellenőrzése olyan védelmi eszköz, amelynek hiányában egy — esetleg céltudatos — külső üzleti politika az államosítás egész eredményét a legsúlyosabban veszélyeztethetné.