Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

II. AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

keresnivalónk a bányavidékeken. Amióta lent jártam, szervezeteink jobb helyzetbe kerültek, pártszervezeteinket komolyabbaknak veszik és innen van az, hogy a kommunisták kezdenek idegesen reagálni a mi hangunkra. Mi tudjuk, hogy mit akarunk és ezután a konferencia után, az embereink odalenn még jobban fogják tudni, hogy mit akarnak. A helyzet hozta az elvtársaink szájába a panaszt, hogy nem akarunk cselédek lenni. Az elvtársaknak azonban meg kell hogy legyen az egyenes gerincük. Ehhez azonban tudnunk kell azt is, hogy az egyéni veszekedések nem dönthetik el a folyamat kimenetelét. Jobban tudunk dolgozni, ha a pártközpontnak lesznek bányász titkárai. A titkárokat be fogjuk állítani (kettó't), ezek aztán róják a bányákat és ez a kettő fel fog érni mindazzal, ami mozog és dolgozik a bányászok közt. Ezt keresztülvíve a következő konferencián sokkal jobban fogunk kinézni. A munkafegyelem megteremtésére recept nincs. A munkafegyelmet egyszerre helyreállítani nem lehet, folyamatosan azonban kell és muszáj. Tatabányai elvtársaim ismerik ezt, illetőleg az elképzeléseimet, és jól tudják, hogyan próbáltuk a dolgokat előrevinni. Tatabányán egyszer fél éjszakát tanácskoztunk. Az egész bánya területén szociáldemokrata bizalmi rendszert építettünk ki, mely szerint pártfegyelmi kérdés a termelés és a munkafegyelem betartása. A következő alkalommal 100—120 ember előtt kifejtettem, hogy miért kell nekünk ezt csinálnunk. Azok a bizalmi férfiak megtették kötelességüket, és azóta a széntermelés folyton emelkedett és több lett. Tatabányától azt akarjuk, hogy kihozza az 500 vagont. Salgótarjánnak is kell hoznia azt a mennyiséget, ami ki van tűzve. Ezt meg kell beszélni a pártszervezetekben, mely helyenként könnyen, helyenként nehezen fog menni. Ezt nem lehet megkontrázni. Erre lehet haragudni, de degradálni nem lehet. Mi természetesen nem azt akarjuk, hogy embereink a munkába szakadjanak meg, de hogy többet dolgozzanak, azt akarjuk. Ha sokat beszélünk a munkafegyelemről, erélyesen lépünk fel mindenütt, ahol zavar van, ha rámutatunk arra, hogy ezt így csinálni nem lehet, akkor el fog következni a többtermelés. Embereink törődjenek a termeléssel és a pártfegyelem jogán szóljanak hozzá ahhoz, hogy nem lehet később lemenni, előbb feljönni. Aki ennek nem veti alá magát, azt ki kell közösíteni. így kell dolgoznunk. Az ellátásra sok panasz hangzott el. Az élelmiszerrel való ellátás rossz, ezt tudom és nem merem mondani, hogy ez a közeljövőben sokkal jobb lesz. Igyekszem a zsír és lisztfronton javítani a helyzeten. A bakancskérdésben is állandó erőfeszítéseket teszünk. Ruhát is juttatunk valamit. A város és falu közti csereakció keretében akarjuk előcsalogatni az élelmiszerkészleteket. Most egy laza központi hatalommal és egy rossz közlekedéssel gazdálkodunk. Mindent meg fogunk tenni, hogy felemelhessük a fejadagokat. A szénprémiumot illetőleg akik megkapják, de nem maguk használják fel, központosán számoljuk el az egész bányának prémiumát és azon a szénen szerzünk valamit, amivel feljavítjuk a bányász életnívóját.