Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

II. AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

nisztérium ígéreteit nem tartotta be: eszerint nemcsak, hogy a mindenkori félhónapi minimális élelmet kellett volna biztosítania, de még tartalékról is gondoskodnia, hogy megnyugvást keltsünk a bányászok között. Mindez természetesen nem történt meg. Kérlek odahatni, hogy a Közellátási Minisztérium végre komolyan és sürgó'sen foglalkozzék a bányászok ellátásának biztosításával. Célszerű lenne egy tárcaközi megbeszélést tartani a Közellátási- és Pénzügyminisztériummal (mert bizonyos cikkeknél, mint dohány, só, egyes esetekben cukor, csak a pénzügyi kormányzat segítségével tudunk valamit elérni), hogy végre dűlőre vigyük a bányászok ellátásának biztosítását. Ha a dolgok úgy folytatódnak, ahogyan most mennek, számolni kell nemcsak a termelés stagnálásával, de csökkenésével is. Egyes helyeken, mint pl. Salgótarjánban és környékén sztrájkhangulat uralkodik. Elvtársi üdvözlettel Nógrádi Sándor Tisztázat. — UMKL Bán Antal r. i. 220/1946. Nógrádi Sándort az MKP 1945 novemberében juttatta be az Iparügyi Minisztériumba politikai államtitkárként. Feladata volt, hogy a szociáldemokrata irányítású minisztériumban pártja elképzeléseit képviselje. Gyakorlatilag az államosításig szinte csak a szénbányászat ügyeivel foglalkozott (l. Nógrádi Sándor: Új történet kezdődött. Budapest 1966. 64. és köv. 1). A közölt irat formailag előterjesztés (Nógrádi államtitkár titkárságán keresztül érkezett Bán miniszter titkárságához), hangvétele viszont — miként látható — magánlevél jellegű. A levél másolatát Bán Antal néhány soros kísérő szöveggel megküldte Bárányos Károly közellátásügyi miniszternek, hogy a hatáskörébe tartozó ügyekben intézkedjék (u.o.). 68 Budapest, 1946. január 8. BÁN ANTAL TITKÁRSÁGÁNAK UTASÍTÁSA NÓGRÁDI SÁNDORHOZ: A KISTERENYEI BÁNYÁSZOKNAK ÉLELMEZÉSÜK MEGOLDÁSÁHOZ CSERESZÉNRE VAN SZÜKSÉGÜK Nógrádi Államtitkár Úrnak! Miniszter úr a kisterenyei bányamunkásoktól többek között a következő kérést kapta. „Látom, hogy Kisterenye munkássága a legmostohább élelmezéssel van ellátva a medencében. Itt nem kapjuk ki a teljes élelmezési adagot, s amit kapunk az is gyakran ehetetlen. A környékbeli bányák valami úton-módon tengeri, árpa, búza,,