Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

59 Budapest, 1945. december 5. RUSZNYÁK JÓZSEFNEK, A BORSODI MAGÁNBÁNYÁK SZÖVETSÉGE BUDAPESTI KÉPVISELŐJÉNEK BEADVÁNYA AZ IPARÜGYI MINISZTÉRIUMHOZ AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTEL VÁRHATÓ ELŐNYEIRŐL Emlékeztető (Bizalmas) A szénbányák termelésének emelkedésére nem lehet számítani rövid időn belül addig, amíg a mai rendszerben változás nem történik. Ez a változás csak egy lehet: az állami kezelésbevétel. Ettől várható: 1. a termelés emelkedése, mivel a munkásságra az elért nagy eredmény serkentőleg fog hatni; 2. a munkafegyelem szilárdulása, mivel állami kezelésbevétel esetén meg lehet értetni a munkássággal, hogy enélkül az elért eredményt megtartani nem lehet; 3. a bányák anyagellátásának biztosítása egyetemes, központosított rendszerben, miáltal megszűnnek az anyagellátás miatt jelenleg mutatkozó zavarok; 4. a bányamunkásság központi rendszeres élelmezése és ruházattal ellátásának biztosítása, miáltal egyrészt megszűnnek a jelenlegi hiányok, másrészt megszűnnek az egyes bányavállalkozók ügyeskedése folytán jobb ellátásban részesült bányák miatti általános elégedetlenség is. 5. Végül nem utolsósorban: megjavul az ország szénellátása, amelyet arra hivatott szerv oszthatna el igazságosan, és nem kallódna el a szén mellékutakon, természetesen nem a Széngazdálkodási Iroda a mai összetételében, ahol csak a nagytőke: a MÁK és Salgó van képviselve, mivel az iroda elnöke: Szilágyi Emil, a Salgó igazgatója, adminisztratív igazgatója pedig: Kováts Zoltán, a MÁK főtisztviselője, aki egyébként a nyilasok alatt is a széngazdálkodás hivatalos irányítója volt és akit állásában nem is igazoltak. A szén kormánybiztos maga Alliquander Ödön, igazán nem alkalmas a mai időkben erre a pozícióra, mert mindig a nagytőke embere volt. Állami gazdálkodás esetén nincs is szükség külön kormánybiztosságra, van felelős minisztériumunk, csak ki kell válogatni a megfelelő embereket. Ad: 1. Nincs kétségem az iránt, hogy fentiek folytán azonnal elérjük a napi 1800 vagont. Ad: 2. Bizonyos vagyok benne, hogy a szakszervezet segítségével az üzemi bizottságokat újjászervezve, legalább olyan öntudatos munkafegyelmet érünk el, mint amilyet annak idején a háborúban ránk kényszerített a hadiüzemi rendszer.