Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Összegzés
lyezett utazások felett. Ugyanakkor a mentális tehertétel mellett nagy anyagi erőfeszítést igényelt a befogadó fiókházak számára az átutazók élelmezése, felruházása, ellátása. A nővérek részéről több helyütt konkrétan kitapintható előrelátás a társulat másik legszembetűnőbb sajátossága, egyúttal sikerének, elterjedésének kulcsa. Ez az attitűd elsősorban a közösség mindenkori vezetőit jellemezte, de helyi szinten, az egyes fiókházak főnöknői szintén számos tanújelét adták ennek a szemléletnek. Az előrelátás és a hosszú távú tervezés szándéka érhető tetten a generális főnöknők azon intézkedéseiben, amelyek a társulat önállósítására, az egyházmegyei vezetéstől való függetlenedésre, a pápai jogú társulattá válásra irányultak. Szintén tudatos előrelátást feltételeznek a társulat keretében megnyitott pedagógusképző intézetek, amelyek a társulat megfelelő képzettségű rendtagokkal való ellátását, az iskolásnővér-utánpótlás kinevelését szolgálták. Az a metódus, hogy egy-egy településen először csak egy iskolatípust nyitottak meg, majd azt bővítették más korosztály számára nyújtott nevelési-oktatási lehetőséggel, valamint az a stratégia, hogy olyan iskola, óvoda vezetését eleve el sem vállalták, ahol nem nyílt lehetőség a további fejlesztésre, terjeszkedésre, szintén a vezetés előrelátására utal. Az elöljárók figyelemre méltó erőfeszítéseket tettek, hogy kitörjenek a vidéki elszigeteltségből, és két kulturális cetrumban, két egyetemi városban, Budapesten és Szegeden megvessék lábukat, azaz fiókházat alapítsanak. A társulati tagok egyetemi és főiskolai tanulmányainak elősegítése mellett az a cél is motiválta a társulatot, hogy a nagyvárosi jelenléttel aktívabban kapcsolódjanak be az egyház országos vérkeringésébe. A nővérek elszánt törekvését siker koronázta, hiszen mind a két nagyvárosban sikerült zárdát nyitniuk, sőt – ismét proaktív magatartást tanúsítva – Budapesten saját tulajdonú ház vételéről is gondoskodtak. A fővárosi „bázis” kialakítása maga után vonta a társulat szélesebb körű elismertségét. Ugyanakkor a társulat mert és tudott racionális döntéseket hozni, hiszen számos zárdaalapítási felkérést utasítottak el, illetve felszámolták azokat a fiókházakat, amelyek működése, működtetése nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Az 1920-as években is tanúságot tett a társulat a rá jellemző előrelátásról. Ekkoriban azért került sor az anyaország belsejében nagyszámú új fiókház megnyitására, mert az elöljáróság próbált felkészülni arra, hogy a Bácskában szolgálatot teljesítő nővérek kiutasítása esetén számukra működési területet tudjon biztosítani. A kormányzótanács a bácskai házak teljes elszakadását tartományalapítással próbálta megelőzni, nem rajta múlt, hogy ezt nem sikerült megvalósítani. Viszont a társulat alkalmazkodóképességének 447
