Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Kitekintés - Magyarország
a nővérek közreműködését. 1404 Az elöljáróság ezeket a lehetőségeket létszámhiány, illetve a nem alkalmas munkakör miatt elutasította. A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a társulat próbálta a működését a háború előtti gyakorlat szerint, hasonló keretek között, háborítatlanul folytatni. Ehhez azonban csak egy rövid ideig voltak adottak a körülmények. A II. világháború után a politikai hatalom és az egyházak kezdeti békés együttműködése ideiglenesnek és múlékonynak bizonyult. A totalitárius uralomra törő állampárti diktatúra a társadalom életének minden területét, így az oktatást és iskoláztatást is mielőbb teljesen ellenőrzése alá akarta vonni. Mivel a II. világháború után a magyar iskolarendszer jelentős részét a felekezetek tartották fenn, – az egységes állami iskolarendszer megteremtése érdekében – hamarosan megindult ellenük a támadás. A politikai pártok mindenekelőtt az egyházak közül a legnépesebb, és így a legjelentősebb befolyással bíró katolikus egyház ellen szerveztek akciókat. Főleg annak iskoláit és iskolán kívüli nevelő-oktató szervezeteit próbálták ellehetetleníteni. A belügyminiszter 1946 nyarán „adminisztratív”, állami intézkedéssel oszlatta fel az összes katolikus egyesületet, a hitbuzgalmi jellegűek kivételével. Feloszlatták a katolikus paraszt- és munkásszervezeteket, betiltották a katolikus ifjúsági folyóiratokat, valamint a cserkészszövetséget is. 1947-ben indítványozták az addig kötelező hitoktatás helyett annak fakultatívvá tételét, de ez a kezdeményezés akkor még a vallásos tömegek ellenállása miatt meghiúsult. Egy évvel később azonban a baloldali politikai erők nem tűrték tovább az iskolai nevelés ideológiai pluralizmusát. 1948. június 11-én a 6500/1948. számú kormányrendelettel zárolták a nem állami iskolák és tanulóotthonok épületeit és fölszerelését, június 16-án pedig az országgyűlés megszavazta az 1948. évi 33. törvénycikkelyt a nem állami iskolák államosításáról. A törvény intézkedett az egyházi iskolák fenntartásának állami kézbe adásáról, az iskolák vagyonának állami tulajdonba és a személyzet állami szolgálatba vételéről. 1405 A püspökkari konferencia úgy határozott, hogy papok, szerzetesek és szerzetesnők az államosított iskolákban nem vállalhatnak igazgatói, tanári és tanítói állást, kivéve a hitoktatói munkakört. Ezzel az intézkedéssel több ezer fős, jól képzett tanári állomány maradt állás nélkül. A másik oldalon viszont az állam nem rendelkezett megfelelő számú és végzettségű pedagógussal, ami az oktatás színvonalának hanyatlását vonta maga után. 1404 HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1948. május 24. 1405 Mészáros 1988, 122–123.; Pukánszky – Németh 1997, 654–657. Magyar Katolikus Lexikon V. 376. 430
