Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
A társulat általános története - A társulat szervezete és szabályai
pápai jogúvá válásakor, 1903-ban elkészült latin és magyar nyelvű szabályzatát 1930-ban kellett frissíteni és aktualizálni. 108 A társulat szabályzata a következőképpen határozta meg szerzetes közösség célját: „A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának célja elsősorban és általánosságban Isten nagyobb dicsősége és az, hogy tagjai a szegénység, tisztaság és engedelmesség egyszerű fogadalmának s a Társulat saját szabályainak megtartása által megszentelődjenek. Másodsorban pedig és különösen célja a felebaráti szeretet gyakor lása a leányifjúság nevelése és tanítása által, a katolikus egyház szellemében és elvei szerint. Az ifjúság nevelése és tanítása céljából a Társulat magára vállal, vagy felállít leányok számára váro sokban és falvakban iskolákat, konviktusokat, árvaházakat, kisdedóvókat s egyéb tanító- és nevelő-intézeteket.”109 A társulat Szűz Mária oltalma alá helyezkedett, a nővérek őt szeplőtelen fogantatásának címe alatt különös pártfogójukként tisztelték, ami abban is megnyilvánult, hogy szerzetesi nevük elé mindannyian felvették a „Mária” nevet is. 110 megőrzésére, és részletezte a nővérek által működtetett intézménytípusokat: egyéni tanítás, bentlakásos iskolák, árvaházak, iskolák, „kisgyermek-megőrzők”, azaz óvodák (eigener Unterricht, Convicte, Waisenhäuser, Schulen, Kleinkinder-Bewahranstalten). Ekkor még nem esett szó tanítónőképző intézetről, tehát a szabályzat feltehetően az iskolanővérek első tanítónőképzőjének megnyitása, azaz 1869 előtt keletkezett. A szabályzat tartalmazta a nővérek napirendjét, nem tett említést viszont a belépők hozományának nagyságáról, és nem közölte a fogadalmak szövegét sem. HU-MNL-BKML-XII.6. (P 1379. 6. tétel) Az iskolanővérek általános szabályzata [é. n.] 108Az 1930-as szabályzat felépítése az 1903-ashoz teljesen hasonlóan alakult. Eltérések a megfogalmazás nyelvezetében, illetve a tartalomban fordultak elő. A társulat neve 1930-ban már a modernebb, „Iskolanővérek” formában szerepelt az „Iskolanénék” helyett, a tagokat is „nővérként”, nem pedig „testvérként” említették. A szabályzat bővítése azért vált szükségessé, mert az idők során előfordultak olyan esetek, felszaporodtak olyan tapasztalatok, amelyek kezelésére a régebbi szabályzat nem adott módot. Az új szabályzat például rendelkezett a házi újoncnők hitoktatásáról, az esetlegesen megszakított újoncidő pótlásáról, az örökfogadalom letételekor készült okmányok archiválásáról, a más szerzetbe való átlépés feltételeiről, a gyóntatók kinevezésének időtartamáról, a zárdán kívüli élet és a világiakkal való érintkezés kérdéseiről, a tanítónők feladairól. Az 1930-as statútum részletesebben tárgyalta a társulatból való elbocsátás körülményeit, valamint a kormányzótanács személyi összetételét, továbbá korlátozta a generális főnöknő hivatalviselésének idejét, illetve új elemként belekerültek a tartományalapításra és -működtetésre vonatkozó részletek. Az 1930-as szabályzat értékhatárhoz kötötte a szentszéki jóváhagyást igénylő, az egész társulatra vonatkozó szerződéskötéseket, adósságvállalásokat, ingatlaneladásokat és -elzálogosításokat. 109A társulat 1930-as szabályzatából csupán a jelen írás és a felhasznált források szempont jából fontos, a későbbiekben még szerepet játszó részeket emeltem ki. HU-MNL-BKMLXII.6. A tár sulat szabályai, 1930. 1–3. pontok. 110A társulat tagjai – több magyarországi n ői szerzetes közösséghez hasonlóan – a beöltözéskor elhagyták eredeti keresztnevüket, és új, szerzetesi nevet kaptak. Ez a rítus – azaz a világi ruha és a világi név elhagyása, majd helyette szerzetesi ruha és szerzetesi név felvétele – azt szimbolizálta, hogy a szerzetes nem ragaszkodhat semmihez, még saját 35
