Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
A társulat fiókházai - Megszűnt házak
gondozását. A meghívás a nyári szezonra – május 16-tól október 15-ig – szólt. A nővérek feladatul kapták az élelmiszercikkek beszerzését, étlaptervezést a beteg gyermekek számára, a gyermekek gondozását és ápolását, a konyha vezetését, a mosást, a kenyérsütést és a takarítást.369 Az itt dolgozó n ővérek a teljes ellátáson kívül fejenként 100 korona tiszteletdíjat kaptak, emellett az egyesület szívesen fogadta a társulat más, Balatonalmádiba üdülni jövő tagjait is. Az iskolanővérek elöljárósága – tekintettel az egyesület humánus céljaira és a nővérek számára ajánlott üdülési lehetőségre – elfogadta a felkínált munkakört, de óvatosságból csak egy próbaévre. Az egyesület vezetősége elégedett lehetett a nővérek munkájával, hiszen már ősszel felkérte a társulatot a munka folytatására, illetve egy Balatonszabadiban újonnan építendő, hasonló, 200 ágyas gyermekszanatórium vezetésére.370 A társulat elöljárósága elfogadta mindkét felkérést. A Balatonszabadiban létesítendő Bezerédy Viktor Gyermekszanatórium megnyitása késett, így csak 1917-ben vált esedékessé az ottani munkakör betöltése.371 Az egyesülettel való együttm űködés azonban nem alakult zökkenőmentesen. A két fiókház főnöknői panaszkodtak a rendkívül hiányos felszerelésre, az épületek alkalmatlan beosztására, az intézmények igazgatója és gondnoka részéről tapasztalt mostoha bánásmódra. A nővérek a súrlódások és elmérgesedett visszás állapotok miatt mindkét balatoni fiókház feloszlatása és az egyesülettel kötött szerződés felbontása mellett döntöttek.372 A problémák olyan súlyosnak és orvosolhatatlannak bizonyultak, hogy néhány évvel később hiába „könyörgött” a társulatnak a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület vezetősége, a veszprémi püspök, illetve a siófoki plébános, hogy a nővérek ismét vállalják el a két Balaton-parti gyermekszanatórium vezetését, a társulat elöljárósága határozottan elutasította a kérést. 373 A megszűnt házak fentebb vázolt története, rövid működése arra enged következtetni, hogy a társulat földrajzi terjeszkedésének felgyorsítása és a nővérek számára ismeretlen egyházmegyékben való megtelepülés nem 369HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1915. április 23.; HU-MNL-BKMLXII.6. Általános Káptalanok. Az általános titkárnő jelentése 1917-ben. 370HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1915. szeptember 15., október 20. 371HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1917. április 30. 372HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1917. augusztus 6. A hivatalos álláspont szerint a társulat azért mondott le erről a munkakörről, mert az nem felelt meg a társulat szellemiségének, illetve mert a közös életmód fegyelmének megtartása nagy nehézségekbe ütközött. HU-MNL-BKML-XII.6. Általános Káptalanok. Az általános titkárnő jelentése az 1917–1924 közti időszakról; HU-MNL-BKML-XII.6. A Szentszékhez küldött hároméves jelentések, 1918. 373HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1922. március 20. 108
