Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
BEVEZETÉS
netét, illetve a politikai döntések előkészítésében játszott szerepét fogom elemezni. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az intézmény azért is volt nehéz helyzetben, mert alapvetően (de nem kizárólagosan!) a szociológia tudományát művelte, amely ambivalens viszonyban volt a politikai vezetéssel. Ez a viszony nemcsak a diktatúrákban, hanem a demokratikus berendezkedésű államokban is igen problémás, hiszen a szociológia (akárcsak a többi társadalomtudomány) olyan autonómiával rendelkezik, amely folyamatos külső nyomásnak van kitéve, mert sokakat érdekel, sokan szeretnék a szolgálatukba állítani, főleg a hatalommal rendelkező csoportok. A szociológia tárgya ugyanis maga a társadalom, és ez túlságosan kitüntetett terület ahhoz, hogy felruházzák a társadalmi viszonyok feltárásának előjogával.8 A kommunista diktatúrában a küls ő nyomás lényegében folyamatosan veszélyeztette a szociológiai mező autonómiáját, hiszen az állampárt nyíltan kisajátította az objektív társadalmi igazság kimondásának monopóliumát. Az elemzés arra keresi a választ, hogy azok a tudósok, akik a Társadalomtudományi Intézetben dolgoztak, képesek voltak-e befolyásolni a politikai döntések előkészítését, s ha igen, akkor hogyan. Tudtak-e hatni a magyar állam vezetőinek valóságképére, világlátására egy olyan diktatúrában, ahol a társadalomtudományi kutatások jelentős részét a hatalmi szervek korlátozták? Bár elsősorban maga a döntés-előkészítés érdekel, vázlatosan arra is kitérek, hogy a kutatók által javasolt megoldásokat hogyan ültették át a hatalmi szervek a gyakorlatba. S nem utolsósorban arra keresem a választ, hogy hozzájárult-e az Intézet a rendszer professzionálisabb működéséhez, vagy éppen ellenkezőleg, a rezsim hivatalos ideológiájának bomlását segítette elő. Beletartozik-e a Társadalomtudományi Intézet a Kádár-kori reformműhelyek sorába, vagy azoktól eltérő fejlődési utat járt be? A kutatás során feltárt jelenségek megvilágítására kézenfekvően adódó totalitárius paradigma alkalmazása nem t űnt kielégítő módszernek. A hidegháború alatt népszerű magyarázat elsősorban a sztálinista politikai gyakorlat leírására alkalmas, és még azokra sem kielégítően, ugyanis sokszor figyelmen kívül hagyja a keleti blokk államainak realitásait, és nehezen tudja értelmezni a sztálini politika ingadozásait. A kádári konszolidáció után létrehozott Társadalomtudományi Intézet szerepét nem lehet értel mezni a totalitárius paradigma leegyszerűsített, duális szerkezetében. Nem lehet állítani, hogy ez az intézmény a „mindenható”, elnyomó „totális 8 Bourdieu 2005, 102., 124. 9
