Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/2. A hatalom és a társadalomtudományok kapcsolata Magyarországon az államszocializmusban
gatniuk konzervatív ellenfeleikkel vívott küzdelmeikben, másrészt folyamatosan jelezniük kellett, hogy a végső döntés mindig a politikusok kezében van, a tudomány csak egy jól kijelölt határig folyhat bele a döntés-előkészítésbe. 113 Az MSZMP apparátusának tudomány iránti érdeklődése az eltelt évtizedek alatt azonban valamelyest növekedett. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az 1980-as évekre jelentős fiatalítást hajtottak végre a párt központi szerveiben. Az ifjabb generációkhoz tartozók már részesültek olyan, például szociológiai képzésben, amelyhez hasonlóak a korábbi időszak kádereinek műveltségi köréből teljesen hiányoztak, s ez jelentősen befolyásolta a szemléletüket. Az 1980-as évek első felére a pártbürokrácia kétharmada már olyan személyekből állt, akik 1945 után fejezték be tanulmányaikat. (Igaz, a vezető káderállományban a negyven év alattiak 35% körüli aránya 1973 és 1983 között szinte végig stagnált.) A fiatalítás mellett a káderpolitikára hosszútávon jótékony hatást gyakorolt az 1968-as gazdasági reform, mely az 1972–1974-es „konzervatív félfordulat” ellenére tovább tudott gyűrűzni más társadalmi alrendszerekbe. A reform és általában a gazdasági kérdések, a kormányzati feladatok bonyolultsága egyre felkészültebb vezetőket kívánt. Az 1973-as káderpolitikai határozat számos fontos vezetői pozíció betöltéséhez kötelezővé tette a felsőfokú végzettséget. Mindezek hatására 1983-ra a hatalmat közvetlenül gyakorló káderbürokrácia tagjainak 77,3%-a rendelkezett diplomával (tíz évvel korábban még csak 41,2%a), igaz, jelentős részük a rezsim saját, alacsonyabb képzési színvonalú intézményeiben (Marxizmus‒ Leninizmus Esti Egyetem, Politikai F őiskola) tanult, a káderek ötöde ezekben a tanintézetekben szerezte meg felsőfokú végzettségét. Összességében véve mégis professzionálisabb lett a párt-, de főleg az állami vezetés,114 folyamatosan apadt a csak a politikai elkötele zettségnek megfelelő vezetők aránya és növekedett a képzettebb személyek száma, ami ‒ igaz ‒ még így is messze elmaradt az amerikai vagy nyugateurópai átlagtól. Magyarországon a közgazdász végzettséggel bírók az átlagnál nagyobb mértékben kerültek az állami és gazdasági vezető posztokra a hetvenes évektől, de az átlag alatt vállaltak hivatalt a párt- és tömegszervezetek apparátusaiban. (Érdekes, hogy a párthierarchia csúcsán lévő szervekben viszont kifejezetten magas lett a közgazdász végzettségűek aránya a nyolcvanas évekre – 22,7%). Az állami- és pártvezetők között 113Kovács János 1984, 43–44. 114Földes 2018, 132.; Kalmár 1998, 276.; Kalmár 2014, 85–86., 99–107., 296–297., 389.; Rácz 2013, 183. (Köszönöm Kalmár Melindának, hogy erre az utóbbi írásra felhívta a figyelmemet!) 49
