Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
ÖSSZEFOGLALÁS
el e téren némi változás, amikor az MSZMP vezetése a kibontakozó gazdasági válság miatt egyre inkább igényelni kezdte döntései, elsősorban gazdasági döntései tudományos megalapozását, de még ekkor is megvolt a kritikai társadalomtudósokkal szembeni gyanakvás számos vezetőnél. Ahogyan Csizmadia Ervin megfogalmazta: a szocialista rezsim politikai döntéshozói általában nem tartottak igényt a társadalomtudományok közvetítette felismerésekre.74 Ezt 1986 novemberében, amikor Aczél György KB TTI-igazgató beszélgetett a Társadalomtudományi Intézet fiatal kutatóival, többen szóvá is tették. „A politika és a tudomány kapcsolatát illetően a résztvevők kifogásolták, hogy az intézet semmivel sincs jobban bevonva a politikai döntéshozatal előkészítésébe, mint más tudományos műhelyek. [...] Alkalomszerűen ugyan egyes munkatársak véleményezhetnek fontos dokumentumokat, előterjesztéseket, jelentéseket, de többnyire előre nem tervezhető és előkészített módon s a kutatói kollektíva bevonása nélkül” – panaszolták a fiatal kutatók, többek között Bánfalvi István, Kéri László és Róbert Péter.75 Az akkor már veterán kutatónak számító intézeti munka társak döntő többsége azonban már nem is hitt abban, hogy munkájával képes lehet érdemben hatni a döntéshozókra.76 Igaz, kutatóként ez nem is feltétlenül feladatuk, nekik egyszerűen csak kutatni kell. Ha hagyják őket dolgozni, az már önmagában értékes és nyereséges, mert ha a politikát nem is, a tudomány fejlődését még mindig elősegítheti a tudósok tevékenysége. Az MSZMP vezetése pedig – pragmatikus okokból kifolyólag – alapvetően hagyta dolgozni a tudósokat, kivéve azokat az időszakokat, amelyeket az ideológiai szigorodás jellemzett. Ekkor a tabusértőkkel, vagy a rezsim működését élesebben kritizálókkal szemben keményen fellépett. Az „ellenzékiség nyelvét beszélő” szociológiát időnként visszaszorította, korlátozta, de néha együtt is működött vele. A szociológia ugyanis a hatalommal is közös nyelvet beszélt: a kutatásokat olyan ideológiai köntösbe csomagolta be, amelyeket elvárt az uralmi rend. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az államhatalom, ha korlátozottan is, de teret engedett a társadalom egyéni kezdeményezéseinek. Mindez segítette is a szocialista rendszer fennmaradását, de hozzájárult annak erodálódásához is. 77 74Csizmadia 2001, 103., 111–112. 75HU-MNL-OL-M-KS 904-1.-59. Feljegyzés Aczél elvtárs részére az intézet néhány fiatalabb munkatársával november 6-án tartott kötetlen beszélgetésről (1986. november 24.). 76Lásd többek között: Böhm 1988, 430.; Szilágyi 1993, 25. 77Majtényi 2018, 131. 332
