Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/3. A szociáldemokráciával kapcsolatos kutatások
nál). 353 E téren tehát a Társadalomtudományi Intézet kutatói igencsak na gyot tévedtek. Sok egyéb szempontból viszont helytálló, fontos következtetésekre jutottak a szerzők. Figyelemreméltó volt például az intézet 1985-ös elméleti tanácskozása a szociáldemokrácia gazdaságpolitikájáról, ahol a felszólalók többsége úgy vélte, hogy a jövőben a szociáldemokrata gazdaságpolitika a neokeynesiánus és a neoliberális elvek „valamiféle kombinációja” lesz. 354 Elmondható: ezt az azóta eltelt időszak, ha részben is, de igazolta (elég csak Tony Blair kormányzására gondolni). A szociáldemokraták külpolitikájáról is születtek értékes írások. Rathmanné Túry Mária az SPD 1983. novemberi rendkívüli kölni kongresszusával foglalkozott, ahol a Willy Brandt körüli, a szuperhatalmak fegyverkezési versenyét ellenző csoport került többségbe a Helmut Schmidt vezette „jobboldali” irányzattal szemben.355 Johancsik János aprólékosan elemezte a nyugat-európai kommunista és szociáldemokrata pártok közti együttműködés lehetőségeit, a közös fellépést nehezítő ideológiai és gyakorlati tényezőket, rámutatva a nyugati kommunista pártok dilemmáira. Tulajdonképpen arra jutott, hogy a kommunisták vannak nehezebb helyzetben, ugyanis ha elutasítják a szociáldemokratákkal való együttműködést, akkor elszigetelődhetnek a politikai életben, és kockáztathatják egy majdani baloldali egységfront létrejöttét, ha viszont összeállnak a szocialista pártokkal, akkor félő, hogy előbb-utóbb elveszítik saját identitásukat.356 Az olvasóban felmerülhet az is, hogy Johancsik tulajdon képpen a nyugati kommunista pártok „szociáldemokratizálása” mellett érvelt, hiszen írása könnyen értelmezhető úgyis, hogy egy olyan rendszerben, ahol a kapitalista viszonyok felszámolása még korántsem tűzhető napirendre, a forradalmi munkáspártok csak veszíthetnek a szociáldemokráciával vívott versenyben.357 Kollár Nóra 1989-ben megjelent könyvében az SPD hetvenes-nyolcvanas évekbeli programjait és gyakorlati politikáját vizsgálta igen alaposan, rámutatva a Bad Godesberg-i pártprogram egyes megállapításainak eltérő értelmezéseire.358 Bár érezhet ő a „munkásmozgalmi ősök” iránti szimpátia, a kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy a késő Kádár-kori kutatók a Társadalomtudományi Intézetben már sokkal 353Loppert 2003, 216–217. 354G. Márkus 1985, 472. és 477. 355Rathmanné Túry 1984. 356Johancsik 1986, 216., 232. 255. 357Uo. 257. 358Kollár 1989, 143. 307
