Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/2. Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások
A kitérő után lássuk, a társadalomtudósok ifjúságot érintő javaslatai közül melyeket sikerült átültetni a gyakorlatba. A legnagyobb problémát, a lakáskérdést nem tudták megoldani, noha annak jelentőségét az 1985-ös XIII. pártkongresszus is hangsúlyozta. Kimondták, az állam „tegye lehetővé, hogy a szociális szempontból leginkább rászoruló fiatal házasok, kis jövedelműek, nagycsaládosok lakáshoz jussanak. [...] segíteni kell a lakáscserék gyors, egyszerű lebonyolítását.” A kongresszusi határozatba bekerült az is, hogy növelni kell a lakáshelyzet javításában a tanácsok gazdasági önállóságát és pénzügyi lehetőségeit.305 Ugyanakkor a kit űzött célokat nem lehetett végrehajtani, mert az egész átalakított lakásrendszer másra helyezte a hangsúlyt. Az állam ugyanis még 1982-ben lehetővé tette az 1–12 lakással rendelkező épületek lakásainak privatizációját, ami nemhogy csökkentette volna a hivatalosan is elismert társadalmi egyenlőtlenségeket, hanem növelte is, hiszen azok jártak jól, akiknek volt annyi pénzük addig bérelt otthonaik megvásárlására, például a második gazdaságból vagy más kiegészítő tevékenységből. Nem véletlen, hogy a fővárosban a korai lakásprivatizáció elsősorban az értékesebb budai oldalon, főleg a hegyvidéki városrészben történt meg. Közben az állam fokozatosan kivonult a lakásépítésekb ől, egyre kevesebb állami bérlakás épült, hiába mondta ki az 1984-es KB-állásfoglalás, hogy növelni kell a számukat. A gazdaság növekvő válsága miatt a magánlakás-építések is elmaradtak a tervezettől.306 Az elkövetkez ő években nem sikerült előrelépni, a fővárosban 1987 tavaszán újból arról számolhattak be, hogy a legnagyobb gond továbbra is a lakásellátás területén lévő feszültség, ami még növekedett is.307 A lakásmobilitást csak minimálisan sikerült megnövelni, annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter a 43/1985. (XII. 22.) számú rendeletével a lakástulajdon visszterhes megszerzésének illetékét hétről öt százalékra csökkentette.308 1988 no vemberében a Fővárosi Tanács VB kénytelen volt megállapítani: egyre inkább erősödik az a folyamat, hogy a hátrányos helyzetben lévő rétegek mellett a fiatal házasok egyre rosszabb anyagi feltételek mellett juthatnak 305VII. ÖT 1986, 7. 306Horváth 2012, 123., 131–138. 307HU-BFL-XXXV-1-a-3-211. (1987. március 23.) Jelentés a f ővárosi gazdálkodó szervek 1986. évi gazdasági eredményeiről, az MSZMP KB 1986. november 10-ei határozatából adódó 1987. évi gazdaságpolitikai feladatok kezdeti végrehajtásáról, javaslat a feladatok kiegészítésére, 24. Pedig a Fővárosi Tanács 1984-ben 100 millió forintot, 1985-ben pedig 417 millió forintot biztosított a lakásépítés- és vásárlás helyi támogatására, amely nagyrészt a hitellehetőségek bővítését jelentette. BF 1986a, 8. 308TRHGY 1983, 1041.; TRHGY 1986, 703. Vö. Andics – Gazsó – Harcsa 1984, 263. 297
