Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
nyolc százaléka járta végig. A betanított munkások 37,1%-a, a segédmunkások 47,3%-a állította, hogy egyetlen egy könyvet sem tart otthonában. 84 A politikai aktivitást mérő adatok alapján az derült ki, hogy minél magasabb pozícióban volt valaki az üzemben, annál nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy párttag.85 A művezetőknek több mint kétharmada, a csoportvezetőknek és a technikusoknak mintegy a fele párttag volt, a szakmunkásoknak már csak az ötöde, a segédmunkásoknak pedig már csak hét százaléka lépett be az MSZMP-be. Az ifjúsági szervezetnél jobb volt a helyzet: a 30 év alatti mű- és csoportvezetők, valamint technikusok mindegyike KISZ-tag volt, a szakmunkások közül 75%-os, a betanított munkásoknál 44%-os, a segédmunkásoknál 37%-os volt ez az arány. Viszont a szakmunkások fele, a segédmunkások és hivatalsegédek 75%-a állításuk szerint nem részesült soha semmilyen ideológiai képzésben. Ezek után nem kell csodálkozni azon, hogy a segédmunkások és a takarítók 25–30%a még a politikai helyzettel sem volt tisztában. 86 Kemény István és Kozák Gyula másik 1971-ben kiadott műve, a Pest megye munkásai mind szerkezetében, mind tartalmában számos hasonlósá got mutat az előbb bemutatott kötettel. Ugyanolyan tagolásban mutatja be az empirikus úton gyűjtött adatokat, itt is közölték a táblázatokat, sőt még a munkásokkal kitöltetett kérdőív kérdéseit is. A Társadalmi és politikai ér deklődés és aktivitás cím ű fejezet azonban bővebb volt, mint a csepeli írás esetében. Nemcsak a párttagok számarányát tudhatta meg belőle az olvasó, hanem a megkérdezett dolgozók informáltságáról, szociális intézményeiről, a vezetők megítéléséről, a megye életével kapcsolatos javaslataikról is tájékozódhatott. A könyvből kiderült, hogy a munkások nagy százaléka nem volt tisztában azzal, hova kerül az általa készített munkadarab, illetve miként használják fel gyáruk termékeit. Informálatlanságukra utalt az is, hogy a szakmunkások 31%-a, a betanított munkások 46%-a, a segédmunkások 48%-a nem tudott arról, hogy gyárukban kötöttek-e kollektív szerződést. A tájékozatlanságból fakadóan a dolgozók jelentős részének nem volt semmiféle javaslata a munkaszervezésre, -védelemre és a szociális juttatásokra vonatkozóan. Leginkább a bérkérdések iránt érdeklődtek. 84Kemény – Kozák 1971a, 64., 70. 85Zygmunt Bauman a hatvanas évek elején folytatott lengyelországi vizsgálatában is pon tosan erre az eredményre jutott. A lengyel tudós azt a következtetést vonta le később, hogy emögött nem egyszerűen karrier-építési stratégiák álltak, hanem az, hogy a munkájukat komolyan vevő szakképzett dolgozók, technikusok úgy vélték, szakmai feladataikat jobban tudják ellátni, ha párttagok lesznek: Dessewffy – Hammer 1997, 36. 86Kemény – Kozák 1971a, 72–74. 248
