Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
szociológiai tanulmányok csak jóval később, 1990-ben jelenhettek meg nyomtatásban Kemény István a Velük nevelkedett a gép cím ű kötetében.76 A Csepel Vas- és Fémm űvek munkásai cím ű, hat fejezetből és egy függelékből (ez utóbbiban találhatók a kutatás során összeállított táblázatok) álló munka részletesen igyekszik bemutatni a csepeli vasműben dolgozók családi körülményeit, rétegződését, jövedelmi viszonyait, lakás- és kulturális helyzetét, továbbá politikai aktivitását. A kötetet összeállító kutatók – más, itt tárgyalt szerzőkhöz hasonlóan – kiemelten kezelték a lakáskérdést. Jogosan, mivel ez rendkívül komoly probléma volt, és megfelelő személyes kapcsolatok hiányában sokszor hosszú éveket kellett várni egy állami lakás kiutalására, nemegyszer hiába.77 „Igen magas azoknak a száma, akik évekig, évtizedekig nem tudják megoldani lakásproblémájukat. Az albérletben, ágybérletben, munkásszálláson élő ember számára a munkaidő befejezésétől a másnapi munkaid ő kezdetéig tartó idő többségében haszontalanul – sokszor csak kocsmázással telik el” – írták a csepeli kötetben.78 Megállapították, hogy minél alacsonyabb státusú réteg felé haladunk a csepeli munkásságon belül, annál nagyobb azok aránya, akik rosszabb lakáskörülmények között élnek. (Például a fővárosban lakó csepeli dolgozók közül a művezetők három százaléka volt al- és ágybérlő, míg a segédmunkásoknak 18%-a.) 215-ször több művezető lakott teljesen összkomfortos lakásban, mint segédmunkás, gáz és villany nélküli otthonban ötször annyi segédmunkás élt, mint művezető. Ráadásul a tágas lakásokban lakók aránya a művezetők között kétszerese volt a segédmunkásokénak. A vizsgált dolgozói réteg 50%-a olyan lakásban élt, ahol két szobára minimum öt ember jutott. Emiatt érthető, hogy a szerzők kritizálták a lakáselosztási rendszert, mely eleve kevés lakást jutatott az igénylőknek, s ezeknek is csak kis részét kapták a munkások. Annak, hogy a legtöbb dolgozó maga fogott saját családi ház építésébe, nem a korabeli sajtóanyagban és pártdokumentumokban gyakran szereplő állítólagos „kispolgári mentalitás” volt az oka, hanem ez az igazságtalan rendszer. A szerzők szerint sokkal többen választanák a bérlakást a családi háznál, ha az előbbihez olcsóbban lehetne hozzájutni. De bizonyára akkor is sokan döntenének a kertes ház mellett, hiszen a parasztból lett munkások „életüket nem tudják mezőgazdasági munka nélkül elképzelni.” Kemény István és Kozák Gyula azonban kifejtette, hogy a szocialista rendszer szempontjából egyik lakástípus sem jobb 76Írásomban a kötet 2010-es kiadására hivatkozom: Kemény 2010. 77Majtényi 2018, 113.; Tóth 2007, 37. 78Kemény – Kozák 1971a, 38. 246
